Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)

gyilkosság realista igényű lélekelemzésekkel tűnnek ki, míg más novellák a mese és valóság, a jelen és múlt, a konkrét és elvont együttesében oldottabb hangvételű művek (A varázsló kertje, A varázsló halála stb.). A kor legerőteljesebb karakterű novellistája persze Móricz Zsigmond lesz. A Hét krajcár kötet nyit új fejezetet a magyar novella és a magyarpróza történetében. Móricz novelláinak lélektani hitele, drámai töltése és szociális merészsége, ugyanakkor férfias líraisága vág új csapást a realizmus útján. Móricz hősei egészen mások, mint a Nyugat többi novellistájának könyvélmény nyomán megálmodott hősei. Nála új érzés, új tartalom, új forma az elődök kezdeményezéseit fogja egyetlen útra terelni, a plebejus, demokratikus realizmus útjára. Mindez,' amit a századforduló prózájáról és főleg novellisztikájáról elmondtunk, inkább csak a fő vonulatok és törekvések jelezése, mintsem teljességre törő összefoglaló. Azt szerettük volna láttatni, hogy milyen folyamat töri meg a magyar próza hagyományos jellegét, milyen kísérletek érlelik meg Móricz Zsigmond fellépését és milyen irányok vonulnak tovább a 20. századi magyar prózában. Számtalan kísérlet, egyéni sajátosságokkal különböző kezdeményezés tanúi vagyunk, amelyek megtörik a romantika és az anekdota uralmát, és helyébe szecessziós vibrálást, modern lélektani realizmust, megfejtendő prózai szimbolizmust, individuális bátorságot, szubjektivitást, bátor, új területeket felfedező tematikát hoznak, hogy kiegészülve a kor európai irodalmának hatásaival, szárba szökkentsék Móricz prózáját, hogy utat nyissanak Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, majd Gelléri Andor Endre és Németh László felé. Annyit bizonyára sikerült láttatnunk, hogy a kor novellistái közül mindazokra figyelnünk kell, akik kivívták egyéniségüket, hiszen mindegyikük a vázolt folyamat egy-egy hordozója. Nélkülük nem lehetne világosan látni a nagy egészet sem. Ilyen szempontból pedig különösen érdekesnek látjuk megvizsgálni Gárdonyi Géza novelláit, amelyek az életpálya egyes szakaszain néha meglepő modernségükkel, máskor az írói egyéniségből eredő tévedésekkel csatlakoznak a Nyugat prózája felé mutató folyamathoz, illetve térnek el ettől. A Gárdonyi-irodalom többször is megállapítja, hogy az író nem a monumentalitás mestere, kompozíciói kisebb lélegzetűek, egyszóval, hogy igazi műfaja a novella, [3] de mindeddig nem vizsgálta meg senki, hogy miben is van a Gárdonyi-novellák történeti és esztétikai jelentősége. [4] Mindeddig nem látjuk megnyugtatóan eldöntve azt a kérdést sem, hogy Gárdonyi prózája —• jelen esetben novellisztikája — olyan egyértelműen sorolható-e a századvégi új népiesség kialakításával Tömörkény mellé, ahogyan ezt az irodalomtörténeti közfelfogás legújabban is látja (5), vagy pedig nagyon is sok különbséggel mutat a Nyugat bizonyos prózaírói törekvései felé. Ezekre a kérdésekre keressük a választ. 245