Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)
II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)
II. Romantika és anekdota A korai Gárdonyi-novellák csak néhány helyen sejtetik a későbbi vérbeli novellista tehetségét. Megtaláljuk ezek között a századvégi magyar novella megújulásának nagyon sok jelét, de a világirodalmi példák még túlságosan is messze vannak ahhoz, hogy bármilyen hatásukról is beszélhetnénk. Azokat, akik ilyen értelemben ösztönzők lehettek volna, Gárdonyi messze elkerüli, s Tolnai Lajos helyett inkább Jókai zsánerképeit és Mikszáth anekdotáit másolja. Megfigyeli a romantika jegyeit, és ennek nyomán torzítja egészen szélsőségessé novelláinak tartalmát, vagy pedig egy-egy hitelesen megalapozott megfigyelés nyomán kerekít anekdotikusan csattanó történetet, amely helyenként mutat valamit az író tehetségéből, másutt pedig egészen mélyen alatta marad a vállalkozásnak. Legjobb alkotásaiban viszont sikerrel teszi le a mestervizsgát példaképei nyomán. A 80-as és a 90-es évek eleje formálják ki Gárdonyi novellaíró művészetét. Kezdetben tematikája alig különbözik a ponyvairodalom sekélyes alkotásaitól, aligha szerzett tudomást azokról a törekvésekről, amelyek a korabeli ponyvairodalom megnemesítését célozták. [6] Első köteteinek (Szerelmes történetek, 1886; Száz novella, 1888) novellái gyenge kísérletek, csak elvétve bukkanunk igényesebb írásokra, s csak egészen ritkán igazi értékekre. A 80-as évek lassan formálják Gárdonyi tematikai és formai önállóságát. Novellái között vannak hosszabb „beszélyek", egészen rövid zsánerképek, friss kézzel felvázolt rajzok és igényesebb novellák. A Bor Gábor (1888) cselekményesen túlírt anekdota, A török Salamon (1888) történelmi anekdota friss, eleven humorral, A pásztor (1888) és A nagyapó (1890) életteljes zsánerképek. Nagyon sok írása átmenet a csevegő tárcából a rajz, a novella felé: közvetlen hangjával intim közelségbe kerül az olvasóval, ami egyéni varázsát is adja. Voltaképpen nem különböznek írásai a 70-es évek tárcáitól, de kezdeti kísérleteknek számíthatók, amelyekben a későbbi lírai alaptónusú novellák alakulnak. A Szerelmes történetek és a Száz novella szélsőségesen romantikus kísérleteitől (A párizsi hóhér, A holtat kötő eskü stb.), amelyekben a romantikus kellékek egész sora vonul fel, gyakran érdekes, kalandos cselekményben mellőzve az igényesebb jellemzést, és komikus alaphelyzetre épülő humoreszkjeitől (A 19-ik számú szoba, Benő füle, Adám stb.) lényegesebben elevenebbek az újságírás gyakorlatából megírt anekdoták (Egy hírlapíró emlékirataiból, 1888—89; Öngyilkosság öngyilkos nélkül, 1890; Trillák a levegőben, 1890; Fruzinka, 1890), vagy a népi élet friss, eleven humorát megcsillantó anekdotikus novellák (A dóci asszonyok, 1890), és a diákélet elevenségével — valószínűleg saját élményből — pezsdülő történetek (Diákszállítás, 1889; A sajt, 1887). Az induló Gárdonyi novelláiban a figyelő szem veszi észre a tehetséget és az újszerű törekvéseket, amelyek akkor is egyéniek, ha ez is az ösztönző példák hatását mutatja. A falusi életet igazában megismerő 246