Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)

létrehozni. Az átalakuló kor — az imperializmusba forduló kapitalizmus — nálunk még a feudális maradványokkal is terhelten (dzsentri, nagybirtok stb.) hatalmas szakadékot jelentett a klasszikus polgáreszmény és a valóság között. Az ebből eredő dezillúzió teszi lázadóvá és az egzotikumhoz vagy az egyéniséghez menekülő íróvá a kor novellistáinak többségét. A művészi egyéniség kiteljesítése — az adott körülmények között — vagy nagyon nagy buktatókon keresztül sikerült, vagy egyszerű epigonná torzult a művész. (A szakembereken kívül ki ismeri ma már például Kupa Árpád, Tábori Róbert, Werner Gyula műveit?) Az új novella, amennyiben újszerű valóságábrázolást (a társadalom elesettjeiről, az addig háttérbe szorított falusi parasztokról, városi szegényekről és kisvárosi tengődő értelmiségiekről stb.) hozott és újszerű, a régi „beszély" technikájával ellenkező módszert valósított meg (pl. hézagosság, balladai cselekményfejlesztés, pszichológiai elemek, a naturalizmus hatásával erős drámaiság, vagy éppen erőteljesebb szubjektivizmus), szembe találta magát Gyulai Pál vagy Gregguss Ágost ellenvetéseivel, akik az eszményítés anakronisztikus esztétikai elvét kérték számon a tárcanovellistákon. A megújuló magyar novella igazában a rajzformán keresztül fejlődik ki. [1] Már Jókainál, majd Mikszáth A jó palócok című kötetében is vannak rajzok, amelyek a utódoknál, Peteleinél, Thurynál, Gárdonyinál és másoknál már átveszik a régi novella nevét is. A rajzszerűség — a pillanatnyi vonások felvetítése éles kontúrokkal — megkívánja a sűrítést, amely a naturalista novellistáknál — Bródynál, Thurynál, Kóbor Tamásnál — erős drámaisággal egészül ki. Mások — mint Petelei és Gárdonyi — inkább lírával töltik meg a rajzformából kialakított novellát. Peteleire, Gárdonyira és Tömörkényre is jelentősen hat a népköltészet, balladisztikus komponáló módszerük, a hézagosság innen eredeztethető. Gazdagon színezik ezeket a jelenségeket a külföldi példáK. Turgenyev, Csehov, Maupassant még népszerű nálunk is, de már Bret Harte, Mark Twain mellett Gorkijra is figyelnek néhányan. Lázár Béla — a kor prózairodalmának kiváló ismerője és konzervatív kritikusa — nagyon találóan jegyzi meg: ,,Üj formát kerestek mindenütt az új tartalomhoz; az új formát pedig a hasonló czélért küzdő idegen irodalmak mintájára kerestük mi is. . . Csak megfigyeltük a különböző idegent, lestük az igét ajkaikról, az egyik betelt a formájával, a másik visszhangozta a szavát is; kaptunk tolsztojos misztikus sóhajokat, turgenjeffes szoczialista életképeket, nietzschei túltengő egyéniségeket, huysmannos beteg alakokat, zolai sötét árnyképeket, maupassantos könnyűvérű asszonyokat, míg egy másik csoport elmenekült Jókainak romantikus hőseihez vagy visszakívánkozott a népmesei előadás realizmusához . . . Küzdelem az új formáért, az új szellemért, harcz önmagával, egyrészt lázas vágyódás a nemzeti szellemhez, s másrészt kétségbeesett sóvárgás művészi egyéniség kifejtése után." [2] 14* 243