Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)

— az imperializmusba hajló kapitalizmus — meglehetősen zavaros, a kor magyar írói közül soknak áttekinthetetlen. A kor prózájában egyre jobban figyelni kell a szimbolikus áttételekre, sok helyen az objektív leírás mélyén „titokzatosabb", pszichológiai determinációk jelennek meg. A vaskosabb valóságszemlélet légiesebbé válik, időtlen lesz sokszor, és a folyamat végén kialakul Gide és Proust művészete. Az ábrázolás — a folyamatnak megfelelően — színekkel, zenei fogantatású hangulatfestésekkel telítődik. Ezekkel párhuzamosan a modern példaképként tisztelt írók közül talán csak Gorkij és Thoman Mann küzd a reális ábrázolásért. (Persze az induló Gorkijra is jellemző a romantika). A kor magyar prózája mindezt bonyolultan éli át. Mikszáth Kálmán írói eredménye a legnagyobbnak látszik, de anekdotával elegy realizmusán mindvégig átsüt a romantika. A magyar elbeszélő próza igazi megújító ja Bródy Sándor lesz, de nála is nagyobb a beváltásra váró ígéret, amely kísérletezéseiben megjelenik, a naturalista novelláktól a legmaradandóbb karrier-regényekig és a Rembrandtig. A kor regényirodalmában Iványi Ödön tézis-regényt ír, Gozsdu orosz példákon, Justh és Ambrus inkább francia példákon elindulva teremti meg analitikus módszerrel a lélektani regény hazai változatát. Ezek a regények — a francia vagy orosz példák mellett Kemény Zsigmond örökét is tovább hordozva — készítik elő a 20. századi magyar regény útját: Kosztolányi, Kaffka, sőt még Móricz regényei is az előbbiek folytatójaként jelentenek modern, huszadik századi magyar regényt. Lélektaniságukkal a század végi regényírók törik meg Jókainak és az általa művelt prózának egyeduralmát. Ambrus, Justh, Gozsdu, Iványi művészetében is megtörik azonban a törekvés, a kezdemény valósággal kezdemény marad. Az indulásakor sokkal jelentősebb Herczeg Ferenc is idetartozna, de az ő útja is másfelé fordul: a Szabolcs házasságá-ban és az Idegenek között című regényében rejlő lehetőség a későbbiekben beváltatlan marad. Az európai irodalommal való lépéstartás igénye sokkal jelentősebb eredményeket hoz a magyar novellában. A 80-as és 90-es években a novella lesz az uralkodó műfaj, amely már a 70-es évektől áthúzódó tárca (tárcalevelek, humoreszkek, rajzok) továbbfejlődéséből alakul ki a magyar újságírás kifejlődésével párhuzamosan. A tárca legjelesebb népszerűsítődnek — Ágai Adolfnak, Vadnai Károlynak stb. — örökét viszi tovább a század két utolsó évtizedének magyar novellairodalma, végtelenül széles skálán teremtve meg a realista novellát, majd az intellektuális igények fokozotabb jelentkezésével és a szecesszióban megerősödő szubjektivizmussal a Nyugat novellistáinak művészetébe torkolló hangulatképet, amikor a novella már csak egy hangulat, egy lelkiállapot vetülete. A novella reprezentatív műfajjá alakulásának megvannak a társadalmi tényezői. A kor írója — egy szilárd, megalapozott világnézet nélkül — nehezen tud tájékozódni a társadalom alakulásában, nehezen tud éppen ezért történetileg és esztétikailag átfogó, széles kompozíciót 242