Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - 185 Kocsis Károly: Időbeli viszonyok kifejezése az orosz és a magyar igei szó-szerkezetekben

aminek a versgyűjtemény mutatja, úgy sajnállanom kell, hogy poétáink nem egyszer s mind Kunstrichterek is. Ó az isteni Matthisont! Ennek stylusával együtt lelkét is be kellett vala szívni Berzsenyinek. Csudálván láttam amit máskor nem láték, hogy B-ben a stylus praeponderál: hány sor van ollyan mint az is: A Dithyrambok lángkörében, lélek s értelem nélkül?" [35] Kölcsey tehát Daykával marad, ő számára a nagy magyar költőpéldakép. Lényeges kitétel, Szauder József mutatott rá: miért? [36] Ekkoriban határozza el Csokonai átdolgozását, mégpedig Kazinczy korrekciós Daykájának mintájára. Talán épp a széphalmi mester 1813 szeptember 28-i levele juttatja erre a döntésre, azt olvashatta ebben: miként tartja ő (ti. Kazinczy) jogosnak a kiadásra kerülő szövegek javítgatását, korrekcióját: „Élő Poétának verseibe híre s engedelme nélkül változtatni, istentelenség. Megholt barátunk verseiben azt tehetjük amit gondolunk, hogy maga is tett volna, ha életben volna még, s ezt is csak úgy, ha feljegyezzük a Variánsokat. Én ezt tevém Daykával, s változtatásaimat kimutattam." [37] A Csokonai-korrekcióval a szentimentális Daykához, s a fentebb stílt, a póriatlanságot követelő Kazinczy ízléséhez idomítja Csokonait. Szauder József írja: „ . . . homályos bánat zavarja meg ... a Csokonai-vers kristálytiszta tükrét . . ." [38] Az a hományos bánat, amelyről Dayka méltán híres versében (Titkos bú) olvashatott: Homályos bánat dúlja lelkemet, Talán újulnak régi szenvedésim; Talán tündér előreérezésim Rémitnek, s új lest hány a végezet. Ez a Dayka melletti és Csokonaival szembeni magatartás nem marad folytatás nélkül. A különbség a fentiek s az elkövetkezők között annyi lesz, hogy most majd mint kritikus hangsúlyozza és méltatja Dayka költői nagyságát-jelentőségét, éspedig Csokonai rovására. A Csokonai-kritikára gondolunk, amely időben röviddel követi a Csokonai-korrekciót. De erről majd alább szóljunk még. 1814 elejére mások is felzárkóznak a Daykát, illetve a Dayka-életrajzot nem ellenvetéssel fogadók mögé. 1814. január 17-én Szemere írja Kazinczynak, hogy prof. Vályi Nagy Ferenc [39], Kézi [40] (mindkettő pataki professzor, Kazinczy barátja), illetve Rozgonyi József [41] melegen érdeklődnek Dayka, illetve a neologizmus iránt: „Aznap, amint Széphalomról elindultam, az estvét szinte kilenc óráig Prof. Vályinál töltém. Mutatta Homérját, s azt a vallást tette, hogy ennek utána Kazinczynak s a Pestieknek kíván tetszeni, s elmakacsulva él a telj, gyönyör, csend, dics (ezeket említé mint ollyanokat mellyekkel már élt —) szavakkal. . . Rozgonyit már ágyban leltem s jó éjszakát kívántunk egymásnak. Másnap reggel sokáig beszélgettem a Kant Rostálójával. . . Daykáról tudakozódott. Meglátogattam Prof. Kézit is . . . Kézi is eggy értelemben van Superint. Kissel Dayka eránt. De igazlott némellyeket amiket B. és D. felől mondék." [42] 231