Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - 185 Kocsis Károly: Időbeli viszonyok kifejezése az orosz és a magyar igei szó-szerkezetekben

Pár héttel később Szentgyörgyitől kap levelet s ez már valójában a Mondolat problémáit érinti. A debreceni barát felháborodással olvasta a Mondolat Kazinczyt támadó szövegét s siet is annak tudomására hozni: semmi köze a dologhoz, sőt kíváncsian várja ,,a Bárótzi életit és annak elején a Dayka elöljáró beszédiben felvett tárgyak folytatását." [43] Azaz: a neologizmus további kifejtését. Kazinczy ezt úgy tekinti, hogy a Dayka élete segítette az ortológus Szentgyörgyit jobb belátásra bírni! „Ez az ember — írja Helmeczynek — mind Kis Jánosnak, mind nekem igen kedves barátunk, s szüntelen harcolt kettőnk ellen, és bennünket attikai sóval csipkedett Antipurismusunkért. (Most Daykának élete megtérítette, de vannak relapsusai . . .)" [44] Igaz, aggodalom is vegyül bizakodásába, mert attól tart, hogy ezek a „relapsusok" esetleg mégis a Puristák seregébe sodorhatják majd Szentgyörgyit, tehát a Mondolat dunántúli vezéreihez, akik részéről a nyelvújítás és Dayka egyaránt elutasításra, ellenkezésre talált. . . Az év derekán Kis János kiadandó verseihez írhatja meg előszavát — Kis kérésére, s ez újabb biztatást s az eddigi kiadói tevékenység — tehát elsősorban a Day ka-kötet — elismerését jelentette. Nem is mulasztja el hangoztatni az Élőbeszédben, mennyire hálás ezért Kisnek, s — egyúttal —, hogy mily nagyra becsüli bizalmát-barátságát: „Mennyire igyekeztem megérdemlem barátomnak bizodalmát, s melly szerencsével jártam el hagyásaimban, mutatja az igen szépen elkészült könyv, melly azonban Kisnek javallása szerént lép elő; s hirdesse most, midőn húsz holnapok elforgása alatt Daykának, Báróczynak s Kisnek munkájikat vala örömem kiadni, hogy engem Dayka, Báróczy s Kis szerettek. Ez az én életemnek legcsillogóbb szerencséji közé tartozik." [45] Nem új gondolatok ezek, több ízben is leírta korábban, jórészt leveleiben őket, legfeljebb Virág Benedek nevének elhallgatása lep meg. Ezt viszont az aktualitás magyarázhatja meg: az általa kiadott vagy most kiadandó auktorokat kellett felsorolnia. Az 1814—15-ös év fordulója hozza meg számára a Day ka-kérdésben a legjelentősebb eredményt: Kölcsey a Csokonai-kritikában megfogalmazza ismételten Dayka iránti tiszteletét, nagyrabecsülését. Mint ismeretes, a recensiót Döbrentei kérésére írta s már 1815 márciusában megküldte neki. Megjelenésére viszont csak 1817-ben került sor. [46] Több szempontból fontos írás ez, mint Szauder József kimutatta: ,,. . . a Kazinczy oldalán álló Kölcseyt mutatja, ugyanakkor ... a kérlelhetetlen kritikust is, aki elvei védelmében már nem kíméli a barátok érzékenységét." [47] A Dayka-utóélet szempontjából meg azért, mert a Kazinczy által Csokonai fölé helyezett Dayka általuk vélt jelentőségét próbálja kanonizálni. De ezt is sajátos módon: nála Dayka, Kisfaludy Sándor és Virág — kb. egyazon szinten — értékesebb költők Csokonainál. „Csokonai örök emléket érdemel literatúránkban — írja —, de ha ő neki némelyeket megtagadunk, ha azt mondjuk, hogy a Lilla úgy nem éri fel Himfyt, mint tűzi játéknak fénye a volkánét; ha mondjuk, hogy az érzés és kultúra tekintetében őtet Day kához tennünk nem lehet; ha mondjuk, hogy az ódában Virág úgy áll neki ellenében, mint egy Jupiter 232