Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - 185 Kocsis Károly: Időbeli viszonyok kifejezése az orosz és a magyar igei szó-szerkezetekben

— Vanus es et Venuses — ezek állnak(!) a Marsalkóvius versében." [12] A következő sorokban Kazinczy ugyan könnyedén, inkább a veszélytelen ellenfélnek kijáró engedékenyebb véleménnyel kommentálja barátjának az ügyet, de valójában tudomásul kell vennie: Eger városában, Dayka megpróbáltatásainak egykori színhelyén ez a hivatalos közvélemény. Még akkor is, ha a város jobb érzésű, szabadabban gondolkodó literátusai (gondolunk Bodnár Antalra) [13] esetleg néhányan színt vallottak már Kazinczy és Dayka mellett. „Szegény Marsalkóvius! — írja Kazinczy — nem tudja, hogy poetai mívekről nem szabad azoknak ítélni, akik magokat a mennyország kedvéért castrálták; nem tudja, hogy a szerelem és a bor isteneit magasztaló Poéta gyakorta a legtisztább életű ember és bornemissza. Ö talán szégyenlené Bécsben a régi világ statuájinak Galériáját megtekinteni, mivel ott Apollo, Antinous s a Medicisek Vénusa az Ádám és Éva parádéruhájában állanak." [14] A dolog mégis jobban izgatja, mint a fentiek alapján gondolnánk. Röviddel a Pápayhoz intézett levél után Berzsenyinek is megírja az esetet, sőt idézi a szóban forgó latin verset: ,.Az én Daykám imitt amott ólcsárlókat talála. Egerben eggy Pap deák Epigrammát írt ellene, melylyet ide tészek: Dayka redi! nolo nutricem; nolo poetam Foemineum. Vir sit quem lego, virque probus! Queris, quo redeas? Ad eum, qui de tenebris te Protulit. A doctis nil quod ameris habes. Vanus es et Venus es, dignusque eperire patellam, Qualem in Kazinczy te reperisse palam est. Dayka redi! non es qualem te censuit emtor; Dayka redi! structo nam secus igne peris. így ítél, édes barátom, az aki magát a mi Idvezítőnknek bizonyosan roszszul értett tanítása s Origenesnek éppen nem eszes példája szerént a mennyország kedvéért castrálta. Ezt lássa az Istenadta embere, sőt ugassa Daykát, ha tetszik. Az ő ugatása a dolgot rosszabbá nem teszi, ha jó." [15] Ez az erélyesebb reflexió tán azzal is magyarázható, hogy Kazinczy tudomást szerezhetett Marschalkó személyének egri súlyáról is. Ez az ember 1787-től volt az egri gimnázium tanára. [16] Tehát már mint pap élte át a jozefinizmus érája s a Lipót trónralépését követő időszak változásait, így a II. József halálát követően mind intenzívebben jelentkező antiaufklárizmus előretörését is. Egerben van ekkor a magyarországi konzervatív katolicizmus két jellegzetes alakja: Eszterházy Károly és Szaicz Leó, tehát azok, akik Daykát távozni kényszerítették Egerből 1791-ben. A ciszterci rend Egerbe való visszatérése után (1802) Marschalkó lesz ennek a szellemnek továbbvivője: „. . . a Szerzetbe bevett Ifiakat ő oktatgatta, készítgette, s vezetgette a Tanítói hivatal hasznos viselésére . . .", majd Schumann Theofil igazgató halála után őt bízzák meg a rendház és az iskola igazgatásával. [17] Ebben a minőségben írja meg az idézett latin epigrammát is Daykáról. 14* 227