Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - 185 Kocsis Károly: Időbeli viszonyok kifejezése az orosz és a magyar igei szó-szerkezetekben

meghatározására szolgál, az OKOJIO -J- gen. egyformán fejezhet ki időtartamot is, időpontot (időszakaszt) is. Jelentése tehát a szövegösszefüggéstől függ. Pl.: Körülbelül két óra hosszat sétáltam — Két óra tájban sétáltam — H noryjiíiji OKOJIO ;TB,yx aacOB — OKOJIO ^,BYX MÜCOB a RYJIHJI — Négy óra tájban aludtam el s átaludtam majdnem egy egész (körülbelül egy) napot — cIacoB B aerupe a ycHyji H npoenaji OKOJIO cyxoK (IJaycr.). A cselekvés végbemenésének hozzávetőleges időpontját (időszakaszát) meghatározhatjuk a cselekvés időbeli végpontjának megjelölése útján is. Ennek az időviszonynak kifejezésére a magyarban a felé névutó, az oroszban többnyire a K -J- dat. szolgál. E két eszköz térbeli jelentésében megegyezik annyiban, hogy mind a kettő a cselekvés terjedési irányára mutat. Az orosz K -j- dat. azonban ezenkívül azt is kifejezi, hogy a cselekvés célja elérni a térbeli pontot, közelébe jutni [6], Ebből a jelentéskülönbségből ered e két eszköz időbeli jelentésének különbsége. A magyar felé jelentésében az időpont hozzávetőlegessége az uralkodó, míg az orosz K -j- dat. elsősorban azt fejezi ki, hogy a cselekvés a főnévben megjelölt időpont (időszakasz) határán megy végbe. Éppen ebben különbözik a nepe;i, -f- instr. szerkezettől, amely csak a közvetlen megelőzést fejezi ki a szomszédosság árnyalata nélkül. Amikor tehát a magyar felé névutós szerkezetet az orosz K -j- dat.-szal fordítjuk és viszont, tudatában kell lennünk e jelentésárnyalati különbségnek. — Pl.: Dél felé elült a szél (N. Zadornov) — K nojyanio nexep crux. — Estefelé összegyülekeztek a vendégek — K Beaepy etexajiHCb rocxn. Dél felé az ég szürke felhőkbe borult — K nojiyjHK) Heőo aaxaHyjio cepwMH ayiaMH. B) Az előidejűség jelentésárnyalatainak kifejezése Az előidejűség meghatározásában három fő árnyalat lehetséges: A főnév jelentheti: 1. azt az időpontot (időszakaszt), amely előtt megy végbe a cselekvés, 2. azt az időmennyiséget, amennyivel a beszéd mozzanata előtt és 3. azt az időmennyiséget, amennyivel egy másik időpont (időszakasz) előtt megy végbe a cselekvés. 1. Időpont (időszakasz), amely előtt megy végbe a cselekvés Az előidejűség kifejezésében látszólag párhuzamosság van a magyar előtt névutónak és az orosz nepe^, -f~ instr.-nak a használatában, amennyiben sok esetben kölcsönösen megfelelnek egymásnak. De ez a párhuzamosság csak látszólagos. A magyar előtt névutónak ti. az oroszban nemcsak iiepe;i -f- instr. a megfelelője. Az orosz ugyanis ennek az időviszonynak kifejezésére szolgáló grammatikai eszközökben jóval gazdagabb, mint a magyar: az orosz grammatikai eszközökkel tudja kifejezni az általános és a közvetlen előidejűséget is. Az általános előidejűség kifejezésére az oroszban a ;io -f gen. szolgál. A ao mellett gen.-ban álló főnév a cselekvés kibontakozásának időbeli határát jelöli, anélkül azonban, hogy kifejezné az időbeli közvetlen határosságot, mint a K, vagy a közeli meg21 5