Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari J.—Dr. Tóth I.: Nagy orosz nyelvészek II. F. F. For tuna tov és a moszkvai nyelvészeti iskola

tagjainak a munkássága még annyira sem ismeretes, mint a ,,kazáni iskoláé", megkíséreljük felvázolni munkásságukat. Az általunk ismert szakirodalomban csak egy olyan tanulmánnyal találkoztunk, a Petersonéval [20], amely röviden és rendkívül vázlatosan, a külső keretek és nevek felsorolásával ismerteti ez iskola tagjainak munkásságát. Peterson, aki maga is a moszkvai iskola tagja volt, adós maradt azonban azzal, hogy nem vázolta fel azt, mi fűzte össze belsőleg, nézeteik azonosságában e tudósokat, akik oly annyira eltérő területeken dolgoztak, mint pl. a kitűnő paleográfus, az ószláv nyelv kiváló ismerője Scepkin és az általános nyelvész Tomson. Nemcsak Peterson nem válaszolt erre a kérdésre, hanem a tudománytörténet sem. A probléma feldolgozatlansága és kellő anyag hiánya miatt mi sem tűzhetjük magunk elé a moszkvai iskola tagjai közötti belső azonosság és különbség fejtegetését. Megállapításaink csak az egyes nyelvészek tevékenységének külső kereteit érintik. Fortunatov Pétervárra való távozása után tanszékét V. K. Porzezinskij foglalta el, aki főleg általános nyelvészettel és baltisztikával foglalkozott, és ugyanazokat a tárgyakat adta elő, mint elődje Ő tette kötelezővé a Moszkvai Egyetemen az általános nyelvészet oktatását. Nem annyira önálló koncepcióval, hanem inkább Fortunatov tanításainak ismertetésével, terjesztésével tűnt ki. Különösen ismert V vedenije v jazykoznanije c. műve, amelyet németre is lefordítottak. Műve Fortunatov általános nyelvészeti koncepcióinak továbbfejlesztése. Megírta a szláv nyelvek öszszehasonlító nyelvtanának egy részét is, amely az ősszláv nyelv hangrendszerével és alaktanával foglalkozik. (Sravnitel'naja grammatika slavjanskich jazykov. M. 1926.) Ezenkívül több összehasonlító nyelvészeti jegyzet szerzője is volt. Je. F Budde elsősorban mint orosz dialektológus ismeretes. Kazánban volt professzor. Ö kísérelte meg először azt, hogy a mai orosz dialektusok adataiból következtetéseket vonjon le az óorosz dialektusokat illetően. Megírta az orosz irodalmi nyelv történetét, az egyetlen olyan segédeszközt, amely 1917 előtt az irodalmi nyelv történetével foglalkozott (Ocerki istorii sovremennogo literaturnogo jazyka. 1908.) Irodalmi nyelv iránti érdeklődését tanúsítja Puskin nyelvéről írott műve. (Opyt grammatiki jazyka A. S. Puskina.) Hibás általánosításai ellenére az orosz történeti dialektológia és az irodalmi nyelv történetének egyik jelentős előfutárát láthatjuk benne. A, I. Tomson az Odesszai Egyetem professzora volt. Széles összehasonlító nyelvészeti érdeklődés jellemezte. Örmény nyelvtörténettől kezdve orosz nyelvtörténetig terjedő munkássága mellett meg kell említeni kitűnő általános nyelvészeti kézikönyvét (Obsceje jazykovedenije 1906.), amelynek fonetikai része különösen kidolgozott. A genitivus formájának tagadás esetén való használatáról írott műve a kérdés szakirodalmának napjainkig is nélkülözhetetlen része. (K voprosu o vozniknovenii roditel'no-vinitel'nogo padeza v slavjánskich jazykach. 1908.) B. M. Ljapunov az Odesszai Egyetemen működött 1899-től 1923-ig. Rendkívül sokoldalú tevékenység jellemezte, bár megmaradt a szlavisztika 181