Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari J.—Dr. Tóth I.: Nagy orosz nyelvészek II. F. F. For tuna tov és a moszkvai nyelvészeti iskola

területén. Legjelentősebb müve az 1. Novgorodi krónika ún. Sinodusi másolatáról írott tanúim anya, amelyben részletesen elemzi a redukált hangok helyzetét. Megírta az ószláv nyelv grammatikáját, amelyben Fortunatov tanításai alapján fejti ki a legrégibb szláv irodalmi nyelv rendszerét. Jelentős az ószláv fönévragozási formákról írott müve (Formy sklonenija v staroslavjanskom jazyke. 1905.), amely O. Hujer ide vonatkozó alapvető munkája mellett az egyik legfontosabb segédeszköz a szláv főnévragozás történetének vizsgálata terén. Orosz nyelvtörténetében főleg Sachmatov nyomán vázolja az orosz nyelv fejlődését. Igen erős kritikai érzékkel és éles logikával vizsgálja az egyes nyelvtörténeti folyamatokról alkotott nézetek belső ellentmondásait. A Sobolevskij és Sachmatov közötti elméleti ellentéteket megkísérelte kiküszöbölni. Különösen gazdag nyelvtörténetének az óorosz nyelv dialektusaival és azok sorsával foglalkozó része. Számos bírálata közül önálló műként is használatos N. Karinskij Pszkov nyelvéről írott művének ismertetése. E recenziója a pszkovi nyelvjárások tanulmányozása során napjainkban is nélkülözhetetlen forrás. V. N. Scepkin a szláv nyelvészet professzora volt a moszkvai egyetemen. Különösen kitűnt a paleográfia és a nyelvemlékek feldolgozása terén elért eredményeivel. Mintaszerű a Savvina knigáról írott tanulmánya, amely napjainkig sem veszítette el értékét. (Rassuzdenije o jazyke Savvinoj knigi. 1898—1899.) Feldolgozta a Történeti Múzeum kézirattárának gazdag anyagát, és elkészítette katalógusát. Paleográfiai kézikönyve minden orosz nyelvemléket feldolgozó szakember segédkönyve, amelynek használata nélkül nem lehet teljes képet kapni a cirillicával írott emlékek paleográfiai sajátosságairól. (Ucebnik russkoj paleografii. 1918.) M. N. Peterson a Moszkvai Lomonoszov Egyetem professzora volt. Főleg mondattannal foglalkozott, ahol Fortunatov koncepcióját fejlesztette tovább. Ö képviselte legkövetkezetesebben Fortunatovnak a nyelvtani formáról szóló tanításait a mondattan területén. Ö a szerzője annak a napjainkig is egyetlen tanulmánynak, amely Fortunatov és a moszkvai iskola tudománytörténeti jelentőségével foglalkozik. Legjelentősebb műve orosz mondattana. (Sintaksis russkogo jazyka. M. 1930.) 6.2. Ha a moszkvai iskola nyelvészeinek munkásságát jellemezni akarnók, a következő megállapításokat tehetjük. 1. Igen széles érdeklődési kör jellemzi őket. Különösen fogékonyak az általános nyelvészeti kérdések tanulmányozása iránt. 2. Igen nagyfokú érdeklődésük a nyelvjárások vizsgálatával kapcsolatban, függetlenül attól, hogy a mai, vagy a régi orosz, szláv dialektusokról van-e szó. 3. Jellemző rájuk a problémák sokoldalú, körültekintő megvilágítása; a nyelvi jelenségeknek a maguk bonyolultságukban való szemléltetése. Munkánk során főleg Fortunatov és a moszkvai iskola tagjainak altalános jellemzését kívántuk elvégezni. Ez az, amellyel a tudománytör182