Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari J.—Dr. Tóth I.: Nagy orosz nyelvészek II. F. F. For tuna tov és a moszkvai nyelvészeti iskola

arra törekedett, hogy az egyes nyelvek adatainak következetes felhasználásával, a történetiség elvének betartásával, ne egy alapnyelvi formát rekonstruáljon ott, ahol ez az egyes nyelvek adatai alapján csak erőszakos módon lehetséges, hanem többet is, ha ez szükséges, és az egyes nyelvek tényeiből következik. Ez azzal a veszéllyel járt, hogy a későbbi nyelvi állapotot korábbi fejlődési stádiumnak felfogva, a késői fejlődést alapnyelvi jelenségnek tekintheti. Ilyen ,,visszavetítés" történt pl. az ősszláv, illetve ószláv redukált magánhangzók pozícióinak vizsgálata során. Más esetben azonban, így pl. az indoeurópai alapnyelvi kétféle s feltételezése esetében termékenyítőleg hatott a nyelvtudományra. B M. Ljapunov, az odesszai egyetem tanára, így jellemzi volt profeszszora munkamódszerét: „Fortunatov müveiben olyan hangfejlődési finomságok feltételezésérek egész sorát látjuk, amelyek a nyelvi jelenségek felületes megfigyelője számára felesleges fantáziálásnak tűnhetnek" [18]. Ljapunov Sobolevskij realisztikus, sok esetben durva és gyors általánosításokra törekvő módszerével szembe állítva Fortunatov „idealisztikus" módszerét, a következőképpen határozza meg a kettő közötti különbséget: „Sobolevskij akadémikus tudományos irányzata úgy jellemezhető, mint realista, szemben Fortunatov és Sachmatov idealisztikus irányzatával, abban a tekintetben, hogy Sobolevskij csak a reális tényekre korlátozza magát, míg Fortunatov és méginkább Sachmatov a hipotézisek területére lép, bár ezek a hipotézisek olyan jellegűek, hogy alátámaszthatóak és alá is támasztódnak a további kutatások során, ilyen módon ezek nem elegendő alap nélküli feltételezések, hanem csak a nyelvi jelenségek feldolgozásánál megnyilvánuló árnyaltságra és gondosságra utalnak. Fortunatov idealizmusa ily módon szigorúan tudományos, amely a megfigyelésnek alávetett jelenségek figyelmes tanulmányozásából következik" [19]. 4.4. Az elmondottak jól illusztrálják azt, hogy Fortunatov érdeklődése igen élénk volt a nyelvtudomány elméleti, módszertani kérdései iránt. Ezzel kapcsolatban úgy gondoljuk, nincs igaza Milka Ivicnek, [21], aki őt elsősorban is gyakorlati embernek tartotta, aki főként „anyagi jellegű" munkával foglalkozott. A moszkvai iskola megalapítója igen alaposan kidolgozott elméleti örökséget hagyott hátra, amely az általános nyelvtudomány szempontjából is figyelemre méltó. 5.1. Fortunatovnak az indoeurópai, illetve a szláv összehasonlító nyelvtudomán\'" terén, tehát a gyakorlati kutatás terén elért eredményei is rendkívül jelentősek. A teljességre való törekvés nélkül szeretnénk néhányat megemlíteni közülük. A mai orosz nyelvben az ún. „polnoglasziés" formák hangsúlyuk tekintetében különböznek egymástól: a kor óva, doróga szavak második magánhangzója hangsúlyos, a górod, mólod esetén a hangsúly az első szótagon van. Fortunatov e jelenség okát Zur vergleichenden Betonungslehre der lituslavische Sprachen c. tanulmányában világította meg. A balti-szláv alapnyelvben a likvidák e, o magánhangzóval alkotott kapcsolata kettős intonációjú lehetett, amely az orosz nyelvben a hangsúly különböző helyében nyilvánult meg. Ha az intonáció emelkedő volt, a hangsúly a „polnog12* 17-9