Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari J.—Dr. Tóth I.: Nagy orosz nyelvészek II. F. F. For tuna tov és a moszkvai nyelvészeti iskola

4.1. Az elmondottak után szeretnénk röviden vázolni azt is, hogy mit tanított Fortunatov a nyelvtudományról, és hogyan osztotta azt fel. A nyelvtudomány tárgyánál fogva történeti disciplina. A nyelv jellemző ismérve, hogy minden részletében állandóan változik. Ez új, korábban meg nem levő jelenségek keletkezésében, a meglevők megváltozásában, vagy a korábban létező elemek elvesztésében jut kifejezésre. A nyelv tudományos igényű és minden oldalról való vizsgálata csak akkor valósulhat meg, ha e változásokat figyelembe vesszük. ,,A nyelvtudomány, amelynek kutatási tárgya az emberi nyelv a maga történetében, következesképpen nem határozható meg másképpen, mint az emberi nyelv története, vagy az emberi nyelv történeti tanulmányozása" [17]. A történetiség az az alapelv, amelyet Fortunatov minden módon igyekezett érvényesíteni a nyelvi jelek vizsgálata során. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyelveket csak geneológiai szempontból kell tanulmányozni. Szükséges a különféle nyelvek nem geneológikus, hanem azonos és eltérő sajátságokat vizsgáló tanulmányozása is. Ezt a fortunátovi gondolatot napjainkban az összevető, vagy kontrasztív nyelvtan képviseli. 4.2. Fortunatov igen sajátságosan osztja fel a nyelvtudományt. Kiinduló pontul a nyelvi formát tekinti. A teljes értékű nyelvi jel két alapvető formára bontható: formális és materiális jelentést kifejezőre. A formális rész a nyeivi jel más képzetekhez való viszonj

rára utal, a materiális, vagy reális pedig a gondolkodás tárgyai közötti különbséget fejezi ki. A nyelvi jel e kettős komponensét a következő ábrával szemléltethetjük: A nyelvtudománynak a szó formális komponensével foglalkozó része a grammatika, amely morfológiára és szintaxisra oszlik. Az előbbi az egyes szóformák szóhoz való viszonyával, az utóbbi pedig a szókapcsolatokkal foglalkozik. Az a nyelvtudományi ág, amely eltekint a szó formális részétől, a lexikológia. A nyelvtudomány e részterületei közvetlenül következnek a nyelvi jelek természetéből: a nyelvi jelek összefüggéseiként jelennek meg. Van azonban két olyan nyelvtudományi terület, amelyet nem fűz ilyen kapcsolat a tárgyához: a fonetika és a szemasziológia. Különbségüket a nyelvi jegy tetszőleges jellege okozza: azaz az a tény, hogy nem tudjuk megállapítani, miért fejez ki xy nyelvi jegy 2 jelentést. 4.3. Külön szeretnénk néhány szót szólni Fortunatov kutatási módszeréről. Az ifjú Fortunatov munkássága kezdetén sokat foglalkozott a litván dialektusok tanulmányozásával. Ezek különösen jó alkalmat adtak neki ahhoz, hogy úgy tekintsen minden nyelvre, mint dialektusok összességére. Az indoeurópai alapnyelvet, vagy az ős-sziáv alapnyelvet is ilyen nyelvjárásokból álló egésznek tekintette. Az alapnyelvi rekonstrukció során stol — 0 Reális vagy materiális komponens stol — a stol — u stol — ov Formális komponens 178