Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari J.—Dr. Tóth I.: Nagy orosz nyelvészek II. F. F. For tuna tov és a moszkvai nyelvészeti iskola

köztudatban ismeretlenek maradtak; hiszen a moszkvai nyelvészeti iskola megalapítója, mint a róla és a F. de Saussure-ról elnevezett akcentológiai törvény felfedezője ismeretes. 1.2. F. F. Fortunatov 1848-ban született. Középiskolai tanulmányai elvégzése után a moszkvai egyetemen tanult, ahol különösen nagy hatással volt rá F. I. Buslajev, az orosz nyelvtudomány egyik kiváló képviselője. 1868-ban fejezte be egyetemi tanulmányait, de továbbra is az egyetemen maradt, hogy felkészüljön egyetemi oktatói pályájára. 1871-ben ösztöndíjasként külföldre utazott. Tanulmányútja rendkívüli hatást gyakorolt rá, hiszen lehetőséget adott neki arra, hogy megismerkedjék az indoeurópai nyelvtudomány legjelentősebb képviselőivel és eredményeivel. 1875-ben tért haza. Ebben az évben védte meg a moszkvai egyetemen magiszteri értekezését, amelynek címe Sámaveda Áranyaka-Samhithá volt. Ez egy Fortunatov által felfedezett, addig ki nem adott védikus kézirat kiadása, orosz nyelvű fordítása és kommentárja. Az értekezéshez csatolt függelékben az összehasonlító nyelvtudomány néhány elméleti kérdését teszi vizsgálat tárgyává. 1876-ban kezdte meg Fortunatov a moszkvai egyetemen oktatói munkáját és azt 1902-ig folytatta. Ekkor Pétervárra költözött, ahol az Orosz Tudományos Akadémia tagjaként dolgozott 1914-ben bekövetkezett haláláig. Az ifjú Fortunatov a balti nyelvek, elsősorban a litván, tanulmányozásával kezdte tudományos munkásságát, majd a védikus nyelvvel és a szanszkrittal folytatta. Tudományos érdeklődése fokozatosan szélesedett. 1876 és 1902 között a moszkvai egyetemen a következő tárgyakat adta elő: általános nyelvészet, ószláv nyelv, litván, gót, szanszkrit, indoeurópai öszszehasonlító nyelvtan [2]. Kutató munkájának eredményeit eredeti módon megírt indoeurópai összehasonlító nyelvtanában foglalta össze. 1.3. Nemcsak mint tudós volt nagy, hanem mint egyetemi oktató is. Előadásait a gondolatok mélysége, eredetisége jellemezte. Eredményeit, gondolatait, hipotéziseit, elképzeléseit megosztotta hallgatóival, akik előtt mintegy hangosan gondolkodva tárta fel az indoeurópai összehasonlító nyelvtan bonyolult kérdéseit. Hallgatói közül nem egy elismerte, hogy a fortunátovi előadások ébresztették fel benne a nyelvészet iránti érdeklődést. Nevelői egyéniségére jellemző az a gondos törődés, amellyel az ifjú Sachmatov tanulmányait irányította. Sajátos előadásmódjának köszönhette, hogy tanítványai közül — akik között sok külföldi is volt — sokan jegyezték el magukat az összehasonlító nyelvtannal. Ilyen módon egy sajátos nyelvészeti iskola, a moszkvai iskola alakult ki körülötte. Tanítványai közül a következőket említhetjük meg: O. Brok, Tornbiörson, Pedersen, Solmsen, Bernecker, Murko, Mikkola, N. Van Wijk. Az oroszországi nyelvészek közül G,. K. Ul'janov, V. K. Porzezinskij, M. M. Pokrovskij. V. N. Scepkin, B. M. Ljapunov. A. I. Tomson, D. N. Usakov, J. Budde és mindenekelőtt A. A. Sachmatov nevét kell megemlítenünk. 2.1. Mielőtt F. F. Fortunatov munkásságának ismertetésére rátérnénk, szeretnénk röviden ismertetni a nyelvtudomány helyzetét Oroszországban és külföldön közvetlenül Fortunatov fellépése előtt. 172