Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari J.—Dr. Tóth I.: Nagy orosz nyelvészek II. F. F. For tuna tov és a moszkvai nyelvészeti iskola

Az összehasonlító nyelvtudomány első eredményei Oroszországban sem maradtak visszhang nélkül. 1816-ban jelent meg F. Bopp alapvető müve, amely az indoeurópai összehasonlító nyelvtudomány kezdetét jelenti. 1819-ben adta ki J. Grimm híres történeti nyelvtanát. Mindennek visszhangjaként 1820-ban egy költőként induló tudós, A. Ch. Vostokov lerakja a szláv nyelvek összehasonlító-történeti nyelvtanának alapjait. Munkáját olyan jelentős nyelvészek folytatták, mint I. I. Sreznevskij és F. 1. Buslajev. Különösen Buslajev tett nagy hatást kora oroszországi nyelvtudományára. Nevéhez fűződik az indoeurópai összehasonlító nyelvtudomány és az orosz nyelvtörtenet oktatásának bevezetése. Általános nyelvészeti koncepciójára J. Grimm volt nagy hatással. Buslajev írta meg önálló kutatásai alapján az orosz nyelv első történeti nyelvtanát. Gazdag, a forrásokból közvetlenül merített anyaga ellenére napjainkban úgy tekinthetjük munkáját, mint a mai orosz nyelvhez írt nyelvtörténeti kommentárt. Műve nagy hatással volt az orosz nyelvtudomány további fejlődésére. Ö tette a moszkvai egyetemet az orosz nyelvtörténeti kutatások központjává. Az összehasonlító nyelvtudomány jelentőségét felismerve, 1863-ban vezették be az egyetemen e disciplina oktatását. E tudomány felvirágzása Oroszországban azonban F. F. Fortunatov nevéhez fűződik. A külföldi nyelvtudományban ebben az időben A. Schleicher munkássága jelentette azt a csúcsot, amelyre e viszonylag fiatal tudomány eljutott. A filológiával szakítva arra törekedett, hogy az összehasonlító nyelvészetet olyan megingathatatlan alapokra helyezze, amelyekből minden jelenséget szinte matematikai pontossággal le lehet vezetni [3], Ezzel a céllal írta híres összehasonlító nyelvtanát. Schleicher munkássága után úgy tűnt, hogy „sikerült létrehozni egy fenséges épület megingathatatlan fundamentumát, amelynek tökéletesítésére csak egyes részleteit kell megjavítani és be kell tölteni a meglevő kisebb hiányosságokat" [4], Schleicher 1868-ban azzal a tudattal halhatott meg, hogy sikerült megtalálnia a választ az indoeurópai nyelvtudomány minden alapvető kérdésére. Azonban nem így történt. A Compedium híres szerzőjének halála után hamarosan jelentkezett a nyelvészeknek egy olyan nemzedéke, amely új alapokra kívánta helyezni a nyelvtudományt. A nyelvészeknek ez a csoportja, amelyet Zarncke „újgrammatikusoknak" nevezett, valóban forradalmat idézett elő a nyelvtudományban. Az új tudományos szemlélet, amelynek alapelveit — ha nem is végleges megfogalmazásban — A. Leskien fejtette ki 1875-ben, alig másfél évtized alatt diadalmaskodott [5]. 2.2. Fortunatovra is hatással voltak az újgrammatikus tanok, azonban ez nem azt jelenti, hogy mechanikusan átvette volna az új nézeteket, csak azt, hogy bizonyos tekintetben az újgrammatikusok útját egyengette. Az új nyelvészeti program meghirdetése előtt, illetve azzal egyidőben olyan megnyilatkozásai voltak, amelyek az újgrammatikusoknál találtak részletesebb kifejtésre. Bizonyos tekintetben megelőzte őket. Ilyen volt a hangtörvények következetességéről szóló megnyilatkozása. 1875-ben megjelent magiszteri értekezésében ezt írja ezzel kapcsolatban: ,,A nyelvtudomány nem áll azon a fokon, amikor megelégedtek annak a kérdésnek eldöntésével, hogy átmehet-é általában x hang y-ba. Meg kell határoz173