Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Kovács Vendel: A megszilárdítás és ellenőrzés módszereinek összefüggései és az óratípusokkal kapcsolatos problémái

egy olyan fokán, amely a megszilárdítással együtt az integrálódást is szorgalmazza. A lencsékkel kapcsolatos törvényszerűségek megismerése után a vetítőgép, a fényképezőgép és a lupe vizsgálása következik egy külön órán. Nyilvánvaló, hogy ez az óra szinte semmi új ismeretet nem közöl. Ezt azt órát a törvényszerűségek alkalmazásának tekinthetjük. Ha valaki ezt új ismeret-feldolgozásaként fogná fel, és ennek megfelelően tervezné óráját, igen helytelenül járna el. Az óra elején ekkor is „feleltethetünk". Ennek a feleltetésnek azonban sokkal iskább arra kell vetni a súlyt, hogy előkészítse a tanulókat a törvények alkalmazására mint arra, hogy értékelje vagy osztályozza a tanulókat. Nem egy tanulóban — igen jó előkészítés esetén —, még ha meg is tanulta az előző órai anyagot, most fog igazán elmélyülni az új. Jól tudjuk ugyanis, hogy nemcsak a konkréttól az absztraktig való eljutás teszi világosabbá ismereteinket, hanem a konkrétnak az absztrakt fényénél való vizsgálása is. [15] így emelkedik állandóan az a színvonal, amelyen a tanulók az ismereteiket megszerzik és alkalmazzák. „Az ismeretek felhalmozása vagy a gyakorlati képességek kiművelése eme színvonal fejlődésének csupán egyik feltételét jelentik." [16] Az ismereteknek és műveleteknek állandó kiépülése, kiterebélyesedése, valamint a sorra következő újnak a régibe való szerves és folyamatos beépülése jelenti az igazi tanulást: a jelenségekkel való mind értelmesebb kapcsolatot és találkozást. Ez az a tanulás, amely egy pillanatra sem szakad meg sem a régi megszilárdítása, sem pedig az új megszerzése szempontjából. [17] Ez az a tanulás, amely a legbiztosabb fegyvere a felejtés elleni harcnak. Ez az a fajta tanulás, amelyben mindig ismétlődik a régi, nem egyszer az ismétlés és gyakorlás munkájának tudata nélkül. A folyamatos ismétlés és gyakorlás ilyen követelményének pedig csakis a vegyes típusú óra tehet eleget. Természetesen nem akármilyen vegyes típusú óra. Olyan pl. nem, amelyben különböző feladatokat oldanak meg, de annak komolyabb számbavétele nélkül, hogy mit, miért és milyen didaktikai szükséglet és megfontolás alapján építhető bele éppen ebbe a kombinált órába, s miért a kombinált órának is éppen ebbe a részébe. Még az a kombinált óra sem tud eleget tenni a mai igényeknek, amely egy-egy témán belül több-kevesebb tervszerűséggel — sokszor ösztönös kényszerűséggel —, behelyezi a gyakorlás és az ismétlés követelte teendőket a tanítási órák különböző szakaszaiba. Oda, ahová éppen befér, s azt, ami a témához valamiképpen hozzá tartozik. Tehát többkevesebb ötletszerűséggel és nem az ismeret- és műveletrendszer folyamatos kiépítésének igénye szerint. Az a kombinált óra pedig le is járatta magát, amelyben ellenőrzéssé változott az ismétlés és gyakorlás, sőt amelyben az ellenőrzés vette át már szinte egészen az óra karakterisztikumát, s emellett az új feldolgo13