Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Kovács Vendel: A megszilárdítás és ellenőrzés módszereinek összefüggései és az óratípusokkal kapcsolatos problémái

zása az idő hiánya miatt csupán közléssé, sokszor pedig igen hézagos (futólagosan elnagyolt) tájékoztatássá degradálódott. Olyan vegyes típusú óra felel meg az oktatással szemben ma támasztott követelményeknek, amelyben ,,hic et nunc" éppen azt gyakoroltatjuk és ismételtetjük, amit „hic et nunc" ismételni és gyakorolni kell. Az ellenőrzés és értékelés pedig sajátos módon ehhez a „hic et nunc"-hoz alkalmazkodva a tanulás ösztönzését szorgalmazza anélkül, hogy a „rajta-csípő kivizsgálás" szerepét a legcsekélyebb mértékben is mutogatná. Az elmélet autentikusai ilyesmire gondolnak akkor, amikor a gyakorlás és alkalmazás erőteljesebb felkarolása érdekében szállnak síkra és követelik, hogy „az oktatás egész folyamatában változásnak kell beállnia az alkalmazás javára". [18] A gyakorlat pedig tán ösztönösen érezve a szükségességet, megteremtette az ismétlés és gyakorlás különböző formáit és eljárásait. Az viszont már kevésbé látszik ösztönösnek, hogy az ismétlés és a gyakorlás változatos eljárásai nem az ismétlő és a rendszerező órák keretében termelődtek ki, hanem éppen a vegyes típusú óra gyakorlatában. Olyan eljárásokra gondolunk, mint pl. a permanens ismétlés, az óra eleji osztályfoglalkoztatás, az aktuális ismétlés, a szaktárgyi egyszeregy, a frintális feleltetés stb. Mint mondottuk, sokszor a szükségesség ösztönös érzése fűti az oktatás gyakorlati munkásait, amikor ezekhez az eljárásokhoz nyúlnak. Az is előfordul, hogy egyik-másik esetben tudatos az új keresése, de valamilyen oknál fogva megmerevedik az eljárás. Legtöbbször azért, mert nincs hasonló hozzáértéssel, vagy hasonlóan előnyös körülményekkel rendelkező partner. Egy-egy ember, elszigetelten pedig akármennyi sem haladhat gyorsan előre, gyors ütemben a pedagógiai kutatás területén. Az eljárások mégis elterjednek. Legtöbbször azonban mélyebb elfogadás és belátás nélkül. Csupán utánzás alapján, „mivel a másik is ígv csinálja". Valamilyen magyarázatot természetesen mindenki keres, még az is, aki a legfelületesebben utánoz. Ez a magyarázat azonban már olyan messze áll a tudatosan kísérletező megfontolásaitól, hogy azokhoz szinte már semmi köze sincs. Ezért válnak aztán a jól induló eljárások is értéktelen sablonokká, a mélyebb értelmet kevésbé kereső utánzók kezében. így pl. 100 megkérdezett nevelő közül alig látott oktatási funkciót az óra eleji osztályfoglalkoztatásban. Legtöbben csupán pszichológiai okokból tartják indokoltnak ezen eljárás alkalmazását. Arra pedig alig gondolt bármelyik is, hogy milyen variánsai lehetnek az ilyen foglalkoztatásnak akár formai, akár tartalmi szempontból. Ezért különleges feladatunk a gyakorlati eljárások elemzésével részleteiben is foglalkozni. 14