Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Kovács Vendel: A megszilárdítás és ellenőrzés módszereinek összefüggései és az óratípusokkal kapcsolatos problémái

sem engedi meg, hogy több egymást követő kombinált órára osszuk el. Ilyen esetben a teljes órát az új ismeretek kifejtésére szánjuk". [11] De nem kétséges az sem, hogy „időről időre szükségessé válhat kifejezetten olyan órák beállítása, amelyekben egész témákat és fejezeteket ismétlünk". [12] Hasonlóképpen indokolt lehet olyan órák tartása is, amelyeket „teljes egészükben a tanult anyag gyakorlati alkalmazására fordítunk". [13] Végül beiktathatunk az oktatás folyamatába olyan órákat is, „amelyeknek szinte kizárólagos feladata lehet a tanulók tudásának ellenőrzése". [14] Mindezen nagyon fontos megállapítások mellett azonban — nézetünk szerint az idézett szerzővel teljes egyetértésben hangsúlyozhatjuk azt, hogy az ismétlésnek és gyakorlásnak igen szűk területet biztosítanánk akkor, ha csak az egyes speciális óratípusokon belül jutnának szerephez. A felejtés ugyanis azonnal megindul az elért ismeret és a megismert művelet helyes elvégzésének tekintetében egyaránt. Ezért az ismeret gyakoribb felidézésére, a művelet pedig folyamatosabb gyakorlásra szorul ahhoz, hogy egyrészt „kivédje magát" a felejtéssel szemben, másrészt; hogy meg tudjon felelni annak a további feladatnak, amelyért megismertük őket, és amelyért elsajátításukat föltétlenül biztosítani akarjuk. Ennek a föltétlenül szükséges gyakoribb ismétlésnek és a nem kevésbé fontos folyamatosabb gyakorlásnak nem tehetünk eleget azzal sem. hogy ha többszörösen felemelnénk az effajta típusú órák számát. Ezzel legfeljebb azt érnénk el, hogy bizonyos kevesebb számú ismeret és művelet bevéséséről erőteljesebben történne gondoskodás, de távolról sem oldódna meg ezzel az a kívánalom, hogy a pontos ismeretek és a szükséges műveletek a maguk rendszerében is megszilárduljanak, illetve hogy azok hasznosan integrálódjanak. Az ismeretek és műveletek helyes integrálódása ugyanis úgy megy végbe, hogy amint megismertünk és megszilárdítottunk (gyakoroltunk) valamit az újból, azt lehetőleg azonnal alkalmazzuk a sorra következő újban. így pl. ha megismertük az éghajlat meghatározó tényezőit, az ezzel kapcsolatos ismeret ismétlése úgy lesz gazdaságos, hogy a sorra következő tanítási egységek tárgyalása során — amikor az egyes vidékek éghajlatát vizsgáljuk —, kezdetben a tanítási órák elején is felsoroljuk a megismert tényezőket, s az új anyag feldolgozása közben ennek az ismeretnek a felhasználására szólítjuk fel a tanulókat. Később pedig óra eleji felidézés nélkül úgy szorgalmazzuk a réginek folyamatos ismétlését (az éghajlati tényezők ismétlést), hogy előzetes hívogatás nélkül is felidéződjék a régi az új anyagban való tájékozódás szükségességéből adódóan. Hasonlóképpen fel kell idéznünk az irodalmi órákon is az előző órai elemzés szempontjait. Nemcsak azért, hogy meggyőződjünk: a gyerek tudja-e vagy tanult-e, hanem azért, hogy ezek a megismert szempontok most már segítő eszközökké váljanak az új elemzésében. Mikor újraidéztük az óra elején a korábbit, akkor ismételtünk. Mikor felhasználtuk az újban a régit, akkor is ismételtünk az ismétlésnek 12