Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Pelle B.—Jakab A.: Megjegyzések a tanárképző főiskolák geometria gya-korlatához

megoldott feladatban jelentkezett hibát nem a környezetünkben keressük elsősorban, hanem a munkánkban. A következetes ellenőrzés egyik biztosítéka a helyes eredménynek. Arról a legtöbb esetben tudunk dönteni, hogy elfogadható célhoz jutottunk vagy nem, hiszen jól tagolt adatokból indultunk el, bizonyított összefüggéseket használtunk fel, amíg a feladatot elvégeztük. Sőt az elért eredmények egy részénél már az újabb problémák megoldására történő alkalmazásról is tudunk dönteni. Ha a szaktanár úgy irányítja a matematikus hallgatók munkáját, hogy ez a követelmény realizálódjon, akkor hozzájárult a társadalmi igény egy részének kielégítéséhez is. Ugyanis az így kialakult tulajdonság nemcsak a matematika területén fog hatni, hanem a mindennapi tevékenységben is. 8. A kollektív érzés fejlesztése. A matematikában, mint minden más tudományban, az évezredek tudományos eredményeinek egy részével ismertetjük meg a hallgatókat. Az előző korok értékeit oktatjuk, e közös eszmeanyagra építjük munkáinkat. Már ez is az előző közösségek erőfeszítéseit és munkálkodásait ismerteti el mindenkivel. Emellett azonban a napi élet forgatagában matematikával foglalkozó egyének is igen egymásra vannak utalva. Gondoljunk csak az egymásnak adott ötletek szükségességére, az ellenőrzésre, illetve hibakeresésre, vagy arra, hogy itt sokkal gyakrabban fordul elő egy-egy lépésnek meg nem értése —• mint pl. a humán tudományokban —, amelyeknél a kollektíva vagy annak egyik-másik tagja segítségére van szükség. Az alkotó munkában nagy szerepe van a társas érintkezésnek. A társak részéről megnyilvánuló érdeklődés jelentős hajtóerő. A kollektívában felmerült feladatok megoldásának erősebb a motivációja, a siker érzése. E szálak is segítenek a kollektíva összetartásában, a kollektív érzés megszilárdulásában, a segítőkészség kialakulásában. 9. Az önállóságra és az új szüntelen keresésére való törekvés. Annak ellenére, hogy a matematika sajátos természete hozzájárul a kollektív érzés fejlesztéséhez, évezredes eredményei pedig a megcsontosodás látszatát keltik az oktatott anyag tekintélyes részében, nagyfokú önállóságot kíván meg, és újabb módszerek keresésére, mélyebb összefüggések feltárására ösztönöz. Az önállóság nem magára hagyatottságot jelent, és ezért tökéletesedhet a kollektíván belül. Az önálló elemzésről, az összefüggések önálló munkával történő feltárásáról, az Önálló feldolgozásról van itt elsősorban szó. A feldolgozás során viszont a matematikus-természet nem elégszik meg a sablonnal. Azt szokták mondani, hogy a matematikusok „lusta emberek". Ez a természet abból ered, hogy előbb gondolkoznak, „időznek" és „méláznak" és csak akkor „dolgoznak", ha a feltételezett legcélravezetőbb, legkevesebb „munkával" járó utat megtalálták. A munkában való igényesség legtöbbször bőven megtérül. Ha az „egyszerűsítés" pillanatnyilag munkatöbbletet is jelent, perspektivikusan megéri. Talán ezen tulajdonság kialakításánál van legtöbb tennivalója az oktatónak. Az önállóság, az új szakadatlan keresése csak alapos munka következménye. 121