Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Pelle B.—Jakab A.: Megjegyzések a tanárképző főiskolák geometria gya-korlatához

számára). E tevékenység a geometriában olyan értelemben sosem válik mechanikussá, mint a differenciálás. Itt mint az algebrában, algoritmusokat nem használhatunk, minden feladat új helyzetet jelent [9]. Ez feltételezi az alapos és folyamatos felkészülést hallgatónál és oktatónál egyaránt, megköveteli a rendszerezést (amely kiterjed a megoldási módszerekre, a feladatok osztályokba sorolására a megoldási eljárások alapján), és meghosszabbítja a készség kialakításának útját. A be nem gyakorolt és begyakorolt cselekvés jellemzőinek ismeretében eredményesebben és reálisabban tervezhetünk, céltudatosabbá válik munkánk. A cél eléréséhez azonban az is szükséges, hogy a készség kialakítását meghatározó tényezőket ismerjük. A gyakorlati képzés helyes és tudományos megvalósítása csak ezek birtokában lehetséges. A következőkben ezt tesszük vizsgálat tárgyává [8]. a) Az ismétlések száma és jellege: Az ismétlés a gyakorlat alapfeltétele. A készség kialakulásához szükséges ismétlések száma és jellege a matematika területeitől függően változatosak. Ez természetes, hiszen a kialakított készségek (típusai) tartalmi iegyei is különbözők. A geometriában ez nem az azonos feladatok megoldásának ismétlését jelenti, hanem — az elméleti tételek és definíciók ismétlését, amelyek felhasználásával a különböző feladattípusok megoldhatók; — az adatok és feladatok közötti változatos összefüggés felismerésének, felhasználásának gyakorlását és ezek után a megoldási eljárások valamelyik csoportjába elhelyezni a feladatot; — a későbbi feladatokban az előző összefüggések egyikének, másikának új kapcsolatban történő megismétlését; — az egyes módszerek alaplépéseinek pontos begyakorlását (pl. pont, egyenes, kör képeinek megszerkesztése a különböző transzformációkban), amelyek az illető típuson belül csaknem minden feladatnál előfordulnak; — a sok összefüggésből a bizonyításhoz szükséges lényeges tételek felhasználásának következetességét, vagyis a bizonyítások gyakorlását; — a feladatok általános és speciális voltának mindenkori teljes elemzését, diszkusszióját; — a szerkesztési eszközök használatának ismétlését. Azaz: mind az elméleti anyagnak, mind a logikus következtetés elemeinek és az eszközök használatának ismétlése adja a gerincet. b) Az ismétlések közötti idő: Ebbinghaus kimutatta [8], hogy a felejtés az idővel nem számtani, hanem logaritmikus arányban áll. Távolabbi időpontokban történő ismétlések esetén veszteséggel kell kezdenünk a munkát (alacsonyabb szintről kell kezdeni a munkát). Igen lényeges tehát a félévi gyakorlati anyag rendkívül gondos összeállítása, amely biztosítja az elmélet lényeges tételeinek, bizonyításainak állandó felszínen tartását, a módszeres eljárások be114