Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 2. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

Szerkesztői előszó

SZERKESZTŐI ELŐSZÓ Az órán kívüli nevelés kérdéseit érintő tanulmány-gyűjteményünk kiadásával egy igen jelentős gyakorlati szükséglet kielégítéséhez szeretnénk hozzájárulni. Vállalkozásunk abból a meggyőződésből fakad, hogy a főiskolai reform célkitűzései csak akkor valósulhatnak meg, ha nemcsak az oktatás szervezeti keretei (tanítási órák, szemináriumi gyakorlatok) között folyó nevelőmunka válik korszerűvé és elmélyültté, hanem a hallgatók órán kívüli tevékenységét is áthatják azok a célkitűzések, amelyeket a reform a kommunista tanárképzés elé tűz. Tisztában vagyunk vele, hogy a tantervileg szabályozott és meghatározott órakeretekben végbemenő oktató-nevelő munka a tanárképzés folyamatában a legalapvetőbb és legdöntőbb, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a pedagógus-személyiség formálásában szükség van azoknak a nevelőhatásoknak az igénybevételére is, amelyek hallgatóink órán kívüli tevékenységében, a KISZ-szervezet életében, a kollégiumi együttélésben, különböző szakkörökben és tudományos diákkörökben, sportkörben, ének- és zenekarokban, továbbá a főiskola és az ifjúság különféle tudományos, társadalmi és kulturális rendezvényeiben, mint lehetőségek adva vannak. A hallgatók órán kívüli élete és tevékenysége jelentősen hozzájárulhat ahhoz a differenciálódási és integrálódási folyamathoz, amelynek eredményeként kialakul az összetételében gazdag és színes, ugyanakkor a kommunista tanárképzés célkitűzéseitől meghatározott személyiség. Az órán kívül folyó főiskolai nevelés jelentőségét abban látjuk, hogy a személyiség-formálás feladatait egyre növekvő mértékben átruházhatjuk az egyénre, ami lehetővé teszi, hogy a hallgató fokozódó aktivitással vegye kezébe fejlődésének irányítását. Az órán kívüli nevelésben szabadon érvényesülhet az önkéntesség, önállóság, aktivitás elve, s mindezek lehetővé teszik a felelősségnek és az önmagunkkal szemben támasztott követelményeknek előtérbe helyezését, vagyis az önnevelés tudatosabbá és tervszerűbbé tételét. Ugyanakkor, amikor az önnevelés jelentőségét kiemeljük, szeretnénk azt is hangsúlyozni, hogy az órán kívül végbemenő nevelési folyamatokat nem lehet és nem is szabad a véletlen és spontán hatásokra 5