Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 2. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)
Király Gyula: A KISZ-szervezet a tanárképző főiskolán
'kifejezése és élmények gyűjtése, a védnökség! tevékenység tapasztalatszerző nyomonkövetése volt a cél. Volt azonban olyan eset is, amikor negyedéves hallgató idegesein,, ellenszenvesen fogadta fiatalabb társa látogatását. Ellenőrzésnek, valamiféle zaklatásnak vette. Az általános tapasztalat azonban az, hogy érdemes ilyenformán is tartani a kapcsolatot az intézményen kívül gyakorló hallgatókkal. A negyedévesek az egész évi sok gyakorlat következtében ugyanis eléggé laza kapcsolatban vannak az intézmény közösségével, szükséges az öszszetartó szálakat ebben a formában is tartani. Kellemes élményei maradtak a látogatásoknak gyakorló hallgatóink legnagyobb részénél, de azoknál is, akik mint alsóbb évesek vettek részt e munkában. Ilyen öszszefüggéseiben feltétlenül a közösség erősítéseként értékelhetjük az egész akciót. C) Külön munkát jelent a végző hallgatók jellemzésének elkészítése. Adminisztrációs munkának látszik csupán, de mély pedagógiai tartalma van. Végrehajtás kérdése, hogy a) mit tükröznek a jellemzések: egy lélektelen „pedagógiai alanyt", aki csak egy a hallgatók közül, vagy egy nevelni induló pedagógus egyéniséget? A jellemzések nemcsak a jellemzettet, hanem a jellemzés készítőjét is bemutatják. b) A jellemzés hatása is a végrehajtástól függ. Pozitív vagy negatív hatás (tulajdonosa tfelé) nemcsak a benne foglalt elismerő és kifogásoló tényektől függ, hanem azok realitásától. Tükrözi-e végeredményben a jellemzés az illető egyéniségét, vagy nem? Megfelel-e a valóságnak, vagy nem? Problematikussá ugyanis az teszi a jellemzések kérdését, hogy tömeges, egyszerre való elkészítésük szinte sztereotip munkát vált ki, s ennek következtében fennáll az a veszély, hogy készítőjük a sablonosság hibájába esik. Általánosságban mozgó, felületes jellemrajzok születnek, amelyek nem elemzik pontosan az illető nevelőjelöltet. Az 1963—64. tanévben az alapszervezetekben minden KISZ-tag feladatául kapta egy-egy társa jellemzését. Tanáraival, társaival (az érdekelttel is), KlSZ-vezetőkkel stb. beszélgetve gyűjtötték a jellemzési adatokat, a megadott szempontok szerint. Az ebből készült írásos anyagot egyenként vitatta meg a taggyűlés. Majd végül a megvitatott és jóváhagyott jellemzést többen — az érdekelttel együtt — hitelesítették. Reálisak-e ezek a jellemzések? Figyelembe véve azt, hogy a közösség tagjai, az egymást legjobban ismerő KISZ-tagok készítik, ugyanakkor benne van a nevelők, KISZ-vezetők véleménye is, feltétlen reálisnak kell vennünk. Erről tanúskodnak a heves, tüzes viták, amelyek egy-egy KISZ-tag jellemzése körül keletkeznek az esetlegesen kritikusabb alkalmakkor. A közvélemény úgyis egykettőre meglincseli az olyan jellemrajzot, amely „kozmetikái", hízeleg, nem őszinte. E jellemzési módszer tehát szakítani kíván azzal a formával, hogy egy személy — akár tanár, akár KISZ-vezető — készítsen véleménye55