Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 2. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

Király Gyula: A KISZ-szervezet a tanárképző főiskolán

a középiskolában szerezzenek némi ismeretet a nevelőmunkából (így például zömmel ezeket a hallgatókat bízzák meg úttörővezetéssel); c) aki középiskolai évei alatt tanúságot tett nevelői elhivatottságáról, arra való alkalmasságáról, egyengessék útját a főiskola felé. (A védnökség főiskolai vonatkozásairól a későbbiekben lesz szó.) A területi KISZ-szervezetekre tartozik már a főiskoláról kikerülő fiatal nevelők fogadása, a társadalmi életbe való bekapcsolása, segítségnyújtás a megfelelő baráti kör kialakításához, a megfelelő mértékű társadalmi tevékenységgel való ellátás egészen a személyes életkörülmények kialakításában való közreműködésig — nagy vonalakban ez lenne a területi KISZ-szervezetek feladata. Űj nevelőnk az első perctől kezdve leljen otthonra — nemcsak az iskolában, hanem a falu közösségében is —, az őt megillető helyen. Ezt a folyamatot tartalmazza végeredményben a védnökség. Nincs módunk ennek jelenlegi értékelésére. Az tény azonban, hogy bár középiskoláink sokat szorgoskodnak a védnökség ügyében, de mind náluk (gondoljunk csak a megbízólevelek adásának váltakozó értékére!), mind a területi szervezetekben (itt sokkal több a rendeznivaló) sokat kellene még tenni, hogy mindenki számára érthető, áttekinthető és főleg eredményes legyen a védnökség. * ** A főiskolai KISZ-szervezet egész tevékenysége része a Kommunista Ifjúsági Szövetség nevelőképzés felett vállalt védnökségének. A négy évnyi idő, amelyet nevelőjelöltünk a főiskolán tölt el, a nevelői pályára való felkészüléssel telik el. Érdemes azonban itt egy kicsit megállni. Van olyan felfogás, amely szerint a védnökségi munka a főiskolán a megbízóleveles hallgatókkal való foglalkozásban merül ki. Látnunk kell, hogy aki KISZ megbízólevelet kapott a középiskolában, az voltaképpen előző, középiskolai jó munkáját dokumentálja ezzel: feltétlenül értékelnünk kell, és számítunk is a további közreműködésére. (Ezért 'üdvözölhető jelenség, hogy a főiskolákon a KISZ-vezetők zömét a megbízólevéllel rendelkező hallgatók adják, vagy azoknak szinte száz százaléka végez KISZ-vezetői munkát.) Igazságtalanság lenne azonban annyiban kimeríteni a védnökség fogalmát, hogy csak a megbízólevelesek maradjanak a figyelem középpontjában. A megbízólevél, mint a hallgató jó középiskolai munkájának, nevelői rátermettségének ottani bizonyítéka, megtette hatását. A felvételi vizsgán pozitívumként szerepelt a hallgató tudása mellett, továbbsegítette őt. Itt a főiskolán már úgy kell tekintenünk a megbízóleveles hallgatókat is, mint a többi nevelőjelöltet. Ilyen értelemben (azonkívül, hogy el kell vámunk tőlük — mint küldő KISZ-szervezetük bizalmának birtokosaitól — a mindenkori helytállást), lényegében megszűnik a főiskolán a „megbízóleveles-ügy". Legfeljebb értékeléseknél, bizonyos ügyek tanulmányozásánál lehet visszatérni a problémára. A főiskolai évek alatt a védnökségi munka nem más, mint az egész KISZ-szervezet életének megszervezése a kommunista nevelők képzése 4 49