Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 2. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

Király Gyula: A KISZ-szervezet a tanárképző főiskolán

toziás. Attól függ, hogy adott Időszakban melyik hallgatói réteggel való foglalkozás a legcélszerűbb, leghasznosabb az intézmény nevelőmunkája szempontjából. (Pedagógiai aspektusból való feldolgozása — értékes témát jelentene.) b) Nevelőképző intézményben a KIS Z-nek arra kell erőfeszítéseket tennie, hogy fokozottan tudatossá tegye a tanulás szükségességét. A képzetlenség minden hivatásban szégyen és káros. A nevelői pályán a képzettség és képzetlenség kérdése mégis élezettebb és gyakoribb probléma, mint általában. Ezzel a témával, ti. a gyerekek képzésével foglalkozik a nevelő egy életen át, nap mint nap ez a munkája. Olyan nevelői öntudat kialakítása szükséges tehát, amely érzékenyen reagál a képzettség kérdésére, szégyennek tartja majd ,,felkészületlen", „képzetlen" vagy „gyengén képzett" nevelőként állni a tanítványok elé. Ennek az; öntudatnak felkeltése és kialakítása a KISZ közvéleményformáló tevékenységével érhető el. c) A főiskolán — pedagógusképző intézményekben — nem meríti ki a tanulás segítését csupán a közvélemény irányítása, de még a különböző serkentő akciók sem (tanulmányi versenyék, versenyeken kívüli jutalmazások, dicséretek, büntetések; mozgalmak, mint a „Szakma kiváló tanulója"'; intézményes formák, mint a tanulópár, tanulócsoport-rendszer stb.). Itt a tanulás segítésének valamennyi mozgalmi módszerét meg kell ismertetni a hallgatókkal. Tapasztalatnyújtást jelent: hiszen nevelői pályájukon ugyanezeket, vagy hasonló újabbakat kell majd szervezniök. 2. A szaktudományckban való fokozott elmélyülés és a kutató tevékenység ambicionálásának lehetőségei a főiskolai KISZ-szervezetben is megvannak. A szakmai és azzal összefüggő tudományos érdeklődést kell ehhez elsősorban felkelteni, s az abban való elmélyülés és a kutató tevékenység csak ennek következménye lehet. Bár ezek a folyamatok dialektikusan összefüggnek egymással, szét nem választhatók, a hallgatók a velük való foglalkozás szempont iából, mégis meg kell különböztetnünk két réteget: a) Az a réteg, amelyik képességeivel, szorgalmával ambicionálható a tudományban való elmélyedésre, de nem folytat szervezett, újabb eredményeket gyümölcsöző kutatómunkát. A törekvő hallgatók népes csoportja ez. Megkedveli szaktárgyát, és a tantervi standard-anyagon túl önszántából, vagy ambiciomálással hozzáolvas, érdeklődik újabb és mélyebb ismeretek után, — de nem alkot. E réteg számára alkalmasak a szakkörök, vitacsoportok, „ki mit tud?" rendezvények, előadások stb. b) Az előbbi rétegből nő ki a kutatásra alkalmas és ambiciózus csoport, melynek részére a felsőoktatásban a Tudományos Diák38