Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 2. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

Dr. Pelle Bála: Gondolatok a tanárképző főiskolák hallgatói körében végzendő pártépítő munkához

2. A hallgatók párttaggá neveléséhez az intézmény minden szervének és nevelőjének közreműködésére van szükség. Az előbb elmondottakból következik, hogy ebben a munkában nemcsak a kommunisták vesznek részt, hanem intézetünik minden oktatója, akár tudatosan, akár ösztönösen. Az eredmények olyan mértékben sokszorozódnak meg, a pártig vezető út megtételének ideje az arra alkalmas egyéneknél annyiban rövidül meg, amiennyiben oktatóink többségénél tudatosul a nevelőd tevékenység szükségességének igénye, amenynyiben konkrétan kidolgozott elképzelések szerint végzik a tanszékek oktatói a nevelőmunkát, és amennyiben a tanszékvezetők irányító és ellenőrző tevékenysége határozottan érvényesül ezen a területen is. Itt felvetődhet az a kérdés, hogy miért tulajdonítunk mi ennek olyan lényeges szerepet? Mennyire fogjuk megoldani a pártonkívüli tanárokkal a hallgatók párttaggá formálását? — Ügy gondoljuk, hogy nem arról kell itt beszélni vagy vitázni, hogy egyáltalán szükséges-e a kommunistává váláshoz az ő nevelőmunkájuk, vagy el tudjuk azt végezni náluk nélkül is. Inkább azt kell hangsúlyozni, hogy ők a folyamatnak szerves részei, s az intézet egységes nevelői ráhatása során válnak ki és térnek rá egyesek a párthoz vezető útra. Nagy szerepük van tehát nekik is, pártonkívüli tanárainknak. Munkájuk során mennyiségben és minőségben változik az a hallgatóság, akik a pártszervezet segítségével megteszik az utat a párt felé. Nem mellékes dolog az sem, hogy e munkában a pártonkívüli oktató világnézete is változik, fejlődik. Az út első részét a következőképpen képzeljük el: Első feladat az, hogy ismerjük meg minél előbb — legalább megközelítően — a főiskolára került hallgatóink „neveltségi szintjét". Ezt a munkát egyedül a, KISZ, mint szervezeti egység nem tudja elvégezni, oktatóink egyedül pedig csak részben tudják teljesíteni. Hiszen nem tagjai annak a közösségnek, amelyekben hallgatóink idejük nagy részét töltik, nem ismerhetik meg a körülményeknek megfelelő véleménynyilvánításaikat, konkrét helyzetekkel kapcsolatos reagálásukat és állásfoglalásukat a tényleges helyzetből kiragadva. A KISZ pedig, amely azokból az egyénekből szerveződött, akiket meg kell ismerni és nevelni kell, még szervezeti egységénél és erejénél fogva sem képes a helyes pedagógiai módszerek maradéktalan ismeretére és alkalmazására. E munkát csak tanár ós hallgató, tanszéki kollektíva és KISZ-szervezet egységében tudjuk elvégezni. A kiemelkedő szerep csoportonként egy tanáré kell hogy legyen e munkában, nevezzük őt KISZ-t segítő tanárnak, aki -egyrészt tanácsadója, segítője a szervezett kollektíva életének, ugyanakkor tanszéki oktató is, összekötője tehát e két pólusnak. Ő tájékoztathatja kollégáit a hallgatók körében szerzett tapasztalatairól, kérheti segítségüket egy-egy nevelési elképzelés megvalósítása érdekében, ugyanakkor a reá bízott csoporttal foglalkozó nevelőktől szerzett értékes tapasztalatokat, meglátásokat és elképzeléseket a KISZ-kollektíva erejével és segítségével valósíthatja meg. Csakis így mérhető fel, hogy a középiskolában kitűzött nevelési szintet a hallgatóink egyénenként 12