Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2007. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 34)

Máté Domicián: „Tudás-alapú" munkapiaci sajátosságok az Észak-Magyarországi Régióban

96 Máté Domic ián A „tudás-alapú" társadalom természetesen igényli a magasabb szakértelmet, de a gazdaság igényeit meghaladó iskolázottság mind az adófizetőknek, mind az állástalan frissdiplomásoknak és családtagjaiknak felesleges és haszontalan (sok tízmilliárd forintnyi) pénz és időveszteséget jelent, mert a képzési költség nem az eredeti célnak megfelelően hasznosult. A jogos társadalmi elégedetlenség főleg a fiatal diplomások korében kivándorláshoz (migráció) vezethet, vagy a képzettségüknél alacsonyabb tudásigényű munkahelyekkel kénytelenek megelégedni, egyben kiszorítják a foglalkoztatottságból az alacsonyabb képzettségű munkaerőt, de a túlképzett álláskeresőket sem mindenhol alkalmazzák szívesen a feltehetően magasabb bérigényeik miatt. A hazai oktatás társadalmi és gazdasági illeszkedése, számos problémával küzd: részben a felsőoktatási túlképzés (expanzió) tömegesedése, részben a képzési szerkezet torzulásai miatt [Kertesi-Köllő 2005]. A képzések tömegesedése sajnos törvényszerűen jelenti a minőségromlást. A „mindenki a felsőoktatásba" jelszava helyett, olyan új típusú „a bolognai folyamatnak megfelelő" diverzifikált felsőoktatási struktúra indokolt, amely igyekszik mindenki számára megfelelő kimenetet biztosítani. A [Kővári-Polónyi 2005] tanulmányban kiszámították hazánk gazdasági fejlettségünknek és a nemzetközi összehasonlításoknak megfelelően „ajánlható" beiskolázási keretszámokat. Az adatok összevetésekor a szakképzés és a doktorképzés lemaradását, viszont a főiskolai és egyetemi programok jelentős túlképzését mutatták ki. A hazai felsőoktatás tehát a gazdasági fejlettségünket jelentősen meghaladó „túlfutott" torz képzési volumenű. A leginkább szembetűnő probléma a pedagógus, jogi és közgazdász képzés igen jelentős túlsúlya, és a műszaki képzés viszonylagos alacsony aránya. A foglalkoztatási zavarok elkerülése végett nélkülözhetetlen a képzési volumen csökkentése. A jelentős felsőoktatási expanzió, a növekvő diplomás-kibocsátási „sokk"" ellenére (lényegében stagnáló foglalkoztatási szint mellett) sem következett be a felsőfokú végzettség túlkínálata, nincs számottevő diplomás munkanélküliség, és a felsőfokú végzettségűek általában nem kényszerülnek arra, hogy a munkaerőpiac alacsonyabb szegmenseibe tartozó állásokat fogadjanak el [Galasi 2004]. A munkaerőpiac változásai tehát a felszínre hozták, és kiélezték az utóbbi évtizedekben felhalmozódott oktatási problémákat. Ha az oktatáspolitika szereplői komolyan eleget akarnak tenni egyik legfontosabb feladatuknak, azaz figyelemmel kísérni és elemezni akarják a felsőoktatás és különösen a munkaerőpiac felsőfokú szakember-igényét, akkor a megalapozott döntéshozatalhoz rendszeresen szükséges, és indokolt pl. a felsőfokú végzettségűek munkaerő-piac helyzetét elemző kutatásokat, hosszú távú munkaerő-piaci szükséglet prognózisokat, és nemzetközi összehasonlító vizsgálatokat végezni és támogatni [Polónyi-Tímár 2001]. 5 A diplomások összlétszáma (közel 350 ezer) a rendszerváltás előtti szint másfélszeresére nőtt úgy, hogy a frissen végzettek az állománynak ma már majdnem az egyharmadát (kb. 30 százalék) adják.