Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2007. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 34)

Máté Domicián: „Tudás-alapú" munkapiaci sajátosságok az Észak-Magyarországi Régióban

.Tudás-alapú" munkapiaci sajátosságok az Észak-Magyarországi régióban 97 2.2. A munkaerő-kereslet sajátosságai A rendszerváltás óta a magyarországi humán tőke kutatások középpontjában elsősorban a demográfiai és munkapiaci tendenciák, a gazdaság és az oktatás mennyiségi és minőségi változásai, valamint strukturális átalakulásai álltak. A változások során jelentősen átalakult a munkaerő-piac mérlege [Váradi, 2005], a vállalatok munkaerővel szembeni elvárásai, ugyanakkor kevéssé ismerjük a piacgazdaság sikeres szereplőinek a valós igényeit. A munkaadók véleménye szerint a munkaerőt biztosító (felső)oktatási intézmények legfontosabb feladata a gazdasági élethez közeli a munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakemberképzés biztosítása, és a szakmai tudás nyújtása. Az elméleti alapok megszerzése mellett a vállalatok elsősorban ezek alkalmazására épülő gyakorlati ismeretek fontosságát is hangsúlyozzák. Alapvető követelményként fogalmazódott meg a diplomásokkal szemben a kommunikációkészség, az idegen nyelvtudás és a magas szintű számítástechnikai ismeret. De ezek oktatása a munkaadók szerint és véleményem szerint is nem a felsőoktatás feladata, hanem a közoktatásnak kellene a felsorolt készségeket kialakítani. A vállalatok jelenlegi és várható munkakeresletének vizsgálatakor elsősorban az oktatásból frissen kikerülő pályakezdőkre helyezzük a hangsúlyt. A munkavállalók képzettségéből és a velük szemben támasztott elvárásokból, követelményekből próbálunk következtetni a vállatok valós (tudás)

6 igényeire. A magyar felsőfokú képzés igen alapos és mély elméleti alapokat nyújt, szinte túlzottan messzire megy e tekintetben, viszont adós marad a hallgatók gyakorlati felkészítésével, a vállalati-gyakorlatban szükséges készségek kifejlesztésében. A diplomásoktól a munkaadók részéről elvárt legfontosabb kompetenciák az elméleti tudás, az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazása, a szaktudás, és a széleskörű ismeretek, analitikus és globális gondolkodás. A legkevésbé fontos kompetenciák tekintetében eltérés mutatkozik a versenyszféra és a közszféra között. A versenyszférában olyan kompetenciák szorultak a rangsor végére, mint a rugalmasság és az önálló munkavégzés, a közszférában pedig a szervező és irányítókészség, valamint a gyakorlati ismeretek. Meglepően alacsony preferenciát kapott az idegen nyelvismeret és a kreativitás, valamint a problémamegoldó képesség is. A látszólagos ellentmondás alapja, hogy az idegen nyelvtudás ma már természetes elvárás, és magától értetődő kompetencia [Kővári-Polónyi 2005]. A munkaadók a pályakezdők munkához való hozzáállásával a leginkább elégedettek. Ezen belül az együttműködési készséget érte a legkevesebb kritika, a fiatalok munkafegyelme is viszonylag kielégítő. A legnagyobb hiányosságok az önálló munkavégzés képességében tapasztalhatók, a frissen végzettek munkakultúrája is viszonylag kifejletlen (ennek oka valószínűleg a munkatapasztalatok hiányában keresendő). 6 A tudás többek között a felhalmozott szellemi tőkében testesül meg, nem egy tárgy, hanem egy olyan folyamat, mely állandóan változik. A folyamatos, gyakorlatilag az élethosszig tartó tanulás igény kielégítése alapvetően meghatározó tényező a termelékenység szempontjából.