Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2005. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 32)

Dr. Szlávik János: Fenntarthatóság — regionalitás

landók a versenyképesség kritériumai. E kritériumok összhangba hozandók a természeti tőke bizonyos korlátok közötti megőrzésének követelményével, illetve e tőke hozadékaként megjelenő jövedelemszerzés lehetőségeivel. A fenntarthatóság felé tett lépésnek tekinthető a vállalatok társadalmi felelősségvállalása. A CSR tartalma A vállalatok társadalmi felelősségvállalása (Corporate Social Responsibility - CSR) az Európai Bizottság által elfogadott definíció szerint olyan eljárás, amelynek révén a vállalatok önkéntes alapon társadalmi és környezeti szempontokat építenek be gazdasági működésűkbe. A CSR két fontos eleme tehát az önkéntesség és a szabályozáson, előírásokon túl vállalat kötelezettségek. A szigorodó előírások következménye, hogy amit önkéntesen és kötelezettségein felül vállal egy vállalat, az folyamatosan válik az előírások részévé. A CSR-re ezért, mint folyamatosan megújuló, „egy lépéssel a szabályozás előtt járó", dinamikus - a környezetmenedzsmentben is egyre inkább elvárt - proaktív stratégiára kell tekintenünk. A CSR mint fogalom még a XXI. század elején is idegenül hat számos gazdasági szereplő és gazdasági elemző számára, holott már az 1960-as években kezdődött a mai értelemben vett fogalom használata. A 70-es évek után a multinacionális vállalatok befolyásának erősödésével sokan már úgy látják, hogy egyes vállalatok komoly gazdasági befolyásuk révén a politikai intézményrendszernél komolyabb hatást gyakorolnak a globális folyamatokra. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása - egyre több példa ezt igazolja - hosszú távon már elengedhetetlen a profitabilitás biztosításához is. Az ipari balesetek, a vállalati botrányok, fogyasztói bojkottok sok vállalat pénzügyi eredményességét rendítették meg. A defenzív megközelítésen túllépve egyre több vállalat lát lehetőséget új vevőkör megnyerésére környezeti, társadalmi felelősségvállalásának hirdetése révén. Az 1980-as években egyfajta konvergencia figyelhető meg a CSR tárgyalásában, kevesebb a használatos definíció, ugyanakkor egyre több kutatás foglalkozik a témával, és megjelennek hasonló, de határozottan másképpen értelmezett fogalmak (pl. Corporate Citizenship) is. Caroll (Caroll, A.B. [1981] 39-41. o.) a vállalati társadalmi felelősségvállalás kialakulását és területeit vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a CSR-nak négy szintje különböztethető meg. Az első szint nem más, mint a pénzügyi felelősség, vagyis a vállalat működésének alapja a profit. A következő szint a jogi előírásoknak való megfelelés. Ez egyfelől konfliktusban is lehet az első céllal, másfelől az első szint elérhető a második teljesítése nélkül is (például a környezetvédelem esetében bírság fizetése esetén). Az Eu5