Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - Tverdota György: Babits, az írástudó
18 Új Dunatáj «2015.3-4. szám hogy Rákosi Jenő Ady mellett őt választja támadásai fő célpontjául, és főleg, hogy emiatt még egzisztenciája, tanári állása is komoly veszélybe kerül. A költő gesztusa a baloldal különböző változatait képviselő kortársak egyetértésével találkozott. Felismerték benne a jövendő szövetségest. Kiálltak mellette, támogatókat szereztek neki, szereplési lehetőségeket biztosítottak, szerepeket kínáltak számára. Érdekes végigkövetni a kronológiában, ahogy Babits olykor vonakodva, habozva, más esetben fenntartások nélkül elfogadta a kinyújtott kezeket. Érdekes megfigyelni azt a fenntartás nélküli támogatást is, amellyel a történelmi középosztályi mentalitású család és rokonság elismerően nyugtázta a tehetséges fiú különös, idegen irányokban tett szellemi kalandjait. A legérdekesebb azonban az, hogy az ellentábor korántsem volt egységes vele szemben. Nemcsak kritikával, gyalázkodással illették, nemcsak intézményi megtorlásban volt része. Akik felismerték kivételes tehetségét, a konzervatív oldalon is hajlandók voltak megbocsátani „botlásait”. Olyan mértékadó személyiségek, mint Herczeg Ferenc, hathatósan közben jártak egzisztenciális gondjainak megoldása érdekében. Babits ugyanis hagyott maga után jeleket - a legnemesebb ezek közül a Dante-fordítása -, amelyek alapján bízhattak abban a jobboldalon, hogy az eltévedt bárány visszatéríthető a történelmi középosztály nyájába. A kulturális életet ugyanis nem szabdalták föl olyan lövészárok-rendszerek, amilyenek a harctereken húzódtak. A szereplők homogén mezőn mozogtak, karnyújtásnyi távolságra voltak egymástól, s meg-megütköztek ugyan, de volt esély a kapcsolatfelvételre is. Babits azért nem adhatott cikket Hatvány Lajosnak az Aranyévfordulóra, mert az Új Idők szerkesztősége megelőzte őt a felkérésben. Szellemi kapacitásának bizonyos vegyértékeit tehát a konzervatív oldalon kötötte le, egyes megnyilatkozásai pedig mindkét oldalon hasznosíthatóak voltak, s hogy éppen melyik tábor sorolta őket nyereségei közé, az alkalomtól függött. Az elköteleződés irányát inkább a kötések ereje, sűrűsége szabta meg. A háború éveiben a költő, ha csak apró lépésekben is, de nyilvánvalóan a modernség, a progresszió irányában mozdult el: közelebb került Adyhoz, a Nyugatban egyre meghatározóbb szerepeket vállalt, fajsúlyos költészeti teljesítményeket (a. Húsvét előtte.t, a.Fortissimot) sorakoztatott fel a pacifizmus ügye mellett. Fordítói (Kant: Az örök béke), publicisztikai (.A veszedelmes világnézet), közéleti tevékenyégével (az Európa Lovagjai antimilitarista szervezkedésében való tevékeny részvétele) baloldali elkötelezettségű értelmiségi képét nyújtotta. Kapcsolatrendszerében felerősödött a polgári radikális (Jászi, Ignotus, Hatvány Lajos, stb.), sőt a szocialista vonal. Felvette a kapcsolatot Madzsar Józseffel. Szabó Ervinnel szoros baráti kapcsolatot alakított
