Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - Cserna Anna: Egy visszaemlékezés feldolgozásának tanulságai
58 Új Dunatáj • 2014.1. szám Bartal György motivációjára fény derült a visszaemlékezéséből. 43 évesen, felfelé ívelő pályáján tekintett vissza az életét meghatározó cselekedetsorozatára, amelyben sokféle érzés, az élet rövidsége, az elődei szerencsétlen sorsának alakulása, a családja iránti felelősség is szerepet játszott. Mikor családja jövőjét megalapozó birtokszerzését írásba foglalta nemcsak a tűnő élettel szembesült, hanem azzal a felismeréssel is, hogy a megszerzett információt, tudást, ha meg akarja óvni a feledéstől, akkor azt tovább kell adnia. Megtanulta ősei példájából, hogy az örökség átadását, a vagyon megőrzését nem lehet a véletlenre bízni. Bartal Györgyöt a tudatossága mellett egyszerű, hétköznapi atyai érzései, mint az aggodalom, az élettapasztalat, a bölcsesség és a szeretet késztették írásra. Mindenekelőtt azonban bonyolult birtokügyletei átláthatósága érdekében nem tehetett mást, minthogy felfedje a családja ősi javai visszaszerzési folyamatának szövevényét, adás-vevéseinek részleteit. Az emlékirat formájában megírt telekkönyvi útmutató készítése valóban szükséges lépésnek bizonyult, mert ezen ismeretek nélkül az utódok aligha igazodhattak volna el a birtoklás és a birtokigazgatás útvesztőket rejtő rejtelmeiben. Előrelátó apaként gondoskodni kívánt a rokoni viszályok elkerüléséről is. Az írásában nemcsak pusztán tudatta a tulajdonról való alapvető tudnivalókat a gyermekeivel, hanem egyúttal beleszőtte, és örökül hagyta az életszemléletét, a számára oly fontos értékeket, mint az ősi múlt, a „hajdani dicsőség” tiszteletét, a nemesi származás, a családi összetartozás érzésének fontosságát. Emlékirata körültekintő atyai hagyaték.3 Az emlékirat születésének körülményeit csak megerősítette a szerző családi- és személyes élettörténete. Bartal György családja Pozsony vármegyéből, pontosabban Csallóközből származott. Beleházi és Etrekarcsai Bartal ág össze-kapcsolódásából vezethető le az ősi eredetet, amely már a 13. század elejétől nyomon követhe-3 Visszaemlékezés 88-90. p., Pro memoria 2-12. p.
