Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - Cserna Anna: Egy visszaemlékezés feldolgozásának tanulságai
Cserna Anna • Egy visszaemlékezés feldolgozásának tanulsága 59 tő. A Bartal név használata csak aló. század végén állandósult. Az első ismert őse comesként említődött. A források szerint a 15. században még előkelő királyi emberek a család férfi tagjai. A király szolgálatában szerezték Beleházán és Etrekarcsán lévő ősi földeket, amelyeknek hétszáz éves birtoklása nem volt mindig teljes és zavartalan. Az igazán rossz idők a famíliára és Csallóközre aló. század végétől jöttek, amikor Győr vára a török kezére került, és a török gyakori zaklatásai, a katonáskodás miatt a földművelés elhanyagolása, az elemi károk sokasága az elszegényedésükhöz vezetett. 1602-ben Bartal György és Lázár az éhínségre, a gabona hiányára, az évek óta gyenge termésre hivatkozva zálogosították el földjeiket. A 17. század folyamán a családtagok zöme már nem rendelkezett az ősi jószágok fölött, de megszakíthatatlan ottlétüket a korabeli okmányok tanúsítják. Bartal György közvetlen felmenői között találni sekrestyést, egyszerű földművelőt, aki egy jobbágyteleknyi területet tudhatott magáénak. Küzdelmük a szegénységgel és a nyomorúsággal két évszázadon át 1600-1800 között tartott.4 Nagyon nehéz körülmények között élt Bartal György nagyapja, Bartal Ferenc (1721-1783), de hosszú idő után ő volt az egyetlen a családból, aki megpróbálta megkísérteni a régi dicsőséges időket a családja érdekében. A rokon Gönczöl família által jogtalanul birtokolt földekért indított pert „köz-ügyészi segítséggel”, amely 45 évig elhúzódó pereskedés után, már Bartal György felnőtt korának ifjú éveiben záródott eredményesen. Bartal György nagyra becsülte nagyapját ezért a tettéért, akiről külön megemlékezett a visszaemlékezésében is: „Eleim közöl kiváltképpen tisztelem az Öreg Atyámat Bartal Ferenczet, a’ ki bátor olly szegény volt, hogy részbe aratott, még is meg indította a most emlétett pert, és Fiját Miklóst, noha hátánn hordozta utánna az éllést, mégis taníttatta.”Banal Ferenc tisztán látta, hogy a családi kiút nem lehetetlen ábránd, hanem az a tanulással, a kitartással és a szorgalommal valósággá realizálható, ezért iskoláztatta tehetséges Miklós (1758-1793) fiát, György apját. Miklósnak csekély volt az öröksége, ám előnyös házasságot kötött. Felesége, Kajdacsy Katalin 150 holdat és Füssön egy kúriát is hozott hozományképpen. Ugyanitt Miklós még oskolamesteri állást is kapott, amelyhez 60 hold föld és némi pénz is társult. Elpazarolta azonban a tehetségét és a jobb élet lehetőségét a könnyelmű, léha életmódjának, beteges szenvedélyének, az ital kedvtelésének hódolva. Bartal Miklós temérdek adósságot hátra hagyva özvegyére és 4 gyermekére Bartal Aurél: A Beleházi és Etrekarcsai Bartal család, Kertész József Könyvnyomdája, Karcag 1937, 15-39. p. (Továbbiakban: Bartal 1937), Visszaemlékezés 90-91. p.
