Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 4. szám - Nagy Janka Teodóra: A bonyhádi zsidó közösség, mint történeti, antropológiai modell

Nagy Janka Teodóra

A BONYHÁDI ZSIDÓ KÖZÖSSÉG, MINTTÖRTÉNETI, ANTROPOLÓGIAI MODELL

A bonyhádi zsidóság, e hosszú ideig a budai, a pozsonyi és a pápai után a legjelentősebbként számon tartott hitközség története már számos forrásközlő, elemző és értékelő munka tárgya volt.1 A gazdag történeti forrásokhoz az antropológia oldaláról kívánunk közelíteni a közösség egyedi történetének modellképző jellemzőit számba véve.

Annak az etnikai és vallási sokszínűségnek, amely a Völgységet és központját, Bonyhádot ma is jellemzi, történeti gyökerei az 1700-as évekre nyúlnak vissza. Az 1728. évi összeírás adatai szerint Bonyhád újjátel építésé 1721-ben az ország különböző részeiből érkező magyarokkal kezdődött, és 1724-től német telepesek kisebb csoportjai népesítették be a települést. A zsidók bonyhádi jelenlétére - Schweitzer József és Szilágyi Mihály kutatásai szerint - először 1741-ből van adatunk: a megyei összeírásban szerepel 4 fő kereskedő.2 A türelmi adó kivetése céljából elrendelt 1746. évi zsidó összeírás szerint 11 családban 41 fő,3 1759-ben 41 családban 149 fő alkotta a zsidó hitközséget a városban. A 19. században - a statisztikai munkák és országleírások fénykorában - a szerzők Bonyhád kapcsán három területileg, szervezetileg és szokásaiban is elkülönülő csoportról: magyarokról, németekről és zsidókról szólnak. Egyed Antal összeírása szerint 1820-ban az akkor 4709 lakosból 1631 zsidó, 1586 katolikus, 1132 evangélikus, 360 református,4 1854-ben Fényes Elek 1566 katolikus, 1563 zsidó és 1482 evangélikus lakosról szól a mindössze 262 református mellett.

Mivel a pécsi püspök a zsidókat nem engedte letelepedni Baranyában, így az éjszakázás szempontjából éppen megfelelő távolságra fekvő Bonyhád lett a délvidéki kereskedelem hídfőállása. Bár a hatályos jogszabályok értelmében a zsidók ekkor még nem rendelkezhettek városi ingatlannal, földbirtokkal, földesuruktól,

1 Büchler 1995, Egyed 1975, Eisner 1965, Schweitzer-Szilágyi 1982, Szilágyi 1968, Szilágyi 1975, Blau 1994, Nagy 1995, Szabó 1995, Szilágyi 1995, Solymár 1995, Szőts 1995, Kolta 1995.

2 Schweitzer - Szilágyi 1982: 148.

3 Conscriptio Judaeorum Comitatis Tolnáé 1746. július 6.

4 Egyed 1975:7.