Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (2. rész)
Serfőző Simon • Semmi sem úgy van 15 Gondolkozzál! - mondta Bori. Gondolkozzak ám! De min? Az újságterjesztésen? Vagy hogy nem vonultam be? Azt ő nem tudja. Ügy éreztem, sikerült magam kimagyarázni. S ekkor mégis csak derengeni kezdett valami, mégpedig annak a napnak a reggele, amikor a kis gömböc főnök magához rendelt. A pálfordulás akkorra tehető. Abba bele se mertem gondolni, hogy ő az igazat is tudja, nem csak azt, amit én hazudoztam neki. Tegyük fel, amikor kisurrantam a kapun, megláthatott valaki. S az betelefonálhatott valahova: rendőrségre, katonasághoz. S amit elmondott, az eljutott őhozzá is. De ki lehetett a betelefonáló, ha volt olyan? Az utcabizalmira kezdtem gyanakodni. Nem véledenül kerülhetett ilyen magas beosztásba: a leskelődést mások után. A futárt biztosan ő vezethette a nyomomra. Az errefelé lakók között szóbeszéd lehetett, ki költözött a nemrég megüresedett lakásba, az meg, gondolkodnia se kellett, irányította a megadott címre, netán el is jött vele, megmutatni, melyik ajtón csöngessen be. Utána pedig észrevehette, amint menekítettem a bőröm. Ajtót nem nyitottam, mintha nem lennék otthon, s kis idő múlva - mit ad Isten! - az utcán lát iszkolni.- Azt hiszed, mások nem vehettek észre? - töprengett Bori is. - A szomszédok mellettünk, aztán fönt az emeleten. Felébredt akkor mindenki. A környéken is. Akárki jelenthette. Tudhatod, milyenek az emberek. Akkor pedig végem van.- Mért lenne? - igyekezett megnyugtatni Bori, ami most úgy kellett, mint egy falat kenyér. Annál is jobban. Azt kezdte magyarázni, hogy az a főnökömnek se tenne jót, ha kiderülne az igazság. Odavett dolgozni maga mellé, kijárta, hogy lakást kapjunk, s előtte nem nézett utána, kibe fektette a bizalmát.- Nem csak te, még ő is megüthetné a bokáját. Ezért inkább hallgat. Ha számon kérnék, abba kapaszkodna, amit te mondtál neki. Magyarázkodhatna. Ezek után ne várd, hogy puszipajtásod lesz. Jó, ha megtűr a helyeden, nem küld el. Majd köszönd meg neki. Meg is, csak a hurokból ki tudjam húzni a nyakam, ne kelljen vonat alá vetni magam.- Egyelőre nősüni akarsz, hajói tudom - mondta Bori. Hogyne akarnék. S nem csak a lakásért. Nem lehet úgy élni, otthon nem tudják, hogy mi összeálltunk, mindig csak hímezünk-hámozunk. S az is más, ha Bori már asszony, az emberek azt mindjárt másképpen veszik.
