Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (2. rész)
12 Új Dunatáj • 2014.2. szám Közben arra is gondolnom kellett, mikor legyen az esküvő, aztán hogyan megyünk haza? Vonaton? Hogy nézne az ki, a menyasszony vonaton utazik? Persze, lehetnénk hétköznapi ruhában is, s majd otthon átöltöznénk. A kalauz se venne észre rajtunk semmi különöset. Mást találtam ki. Krisztiánt mindjárt be is avatom, terveztem el, csak találkozzak vele. S a tervembe az apját is belevettem. Ha sikerül, s mért ne sikerülne, amit elgondoltam, két legyet ütök egy csapásra. S már előre dörzsöltem a tenyerem. Az egyik légy, amit le kell ütni, hogy Krisztián vinne haza kocsival. A másik, hogy az apja is jönne velünk, hiszen övé az autó. S ez az ajánlat, inkább kérés, hátha kiengesztelné az öreg gömböcöt, hogy visszaállna közöttünk a régi viszony. Elvégre lakodalomba hívom, nem akárhova. Attól nem kell tartania, hogy egyházi esküvő lesz, mert nem lesz, senki nem figyelheti ki, hogy ő templomban járt velünk, s abból neki baja származhatna. Ebből is láthatja, milyen körültekintő vagyok. Ha ilyen ez a világ, ilyenben kell élünk, nem én tehetek róla.- De akkor a mutert is vinni kell - világosított fel Krisztián. Azon ne múljon, vettem könnyedén. Hogy ez nem jutott eszembe! Nem is hagyjuk otthon!- így viszont már nem férnénk a kocsiban - mondta Krisztián. Tehát másik kocsi is kell. Mindjárt Guszti jutott eszembe. O dicsekedett nem régen a Trabantjával.- Ővele azért vigyázz! - figyelmeztetett Krisztián, amiből kiderült számomra, hogy ismerik egymást. De hát gyerekkoruk óta egy városban laknak, mért ne ismernék! Aztán arra gondoltam, azért int óvatosságra, mert Guszti a jogosítványát mostanában szerezhette, s még bizonytalanul vezet. Vagy leissza majd magát, s csak a baj lenne vele. Nem akartam a dolog mögé nézni. Pedig azt kellett volna, s hátha már akkor kiderül, ki lakik a barátom kabátjában, Krisztián elárulja. Ami nem biztos, mert ha tartani kellett a száját, mondjuk, ráparancsoltak otthon, lehet, hogy akkor nem nyílt volna ki még nekem se. Amióta nem találkoztunk, sok minden megváltozhatott benne. A munkahelyén is igazíthattak az eszén, s azóta visszafelé forog. Láttam én már karón varjút. Még károgott is. Cserébe állandó státuszú firkász lett belőle, ha olyan is, amilyen. Néha egy-egy firkálmányt olvastam tőle. De majd kikupálódik, gondoltam.
