Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - Babits Mihály: Bűnbánó ballada
GaCSÁLYI JÓZSEF VERSEI 37 Gacsályi József BŰNBÁNÓ BALLADA Bezártam vétkeim, s forgatom magamban. Pusztába holt, Uram, intő, sok szavad. Gyászfekete fából ördögöt faragtam, buzgó imádságom rendre elmaradt. Uton-útfélen csak káromoltalak, nem kértem házadban sose menedéket, apám-anyám köré raktam kőfalat. A foltjaim rajtam: kopertán pecsétek. Sokakat megöltem sokszor gondolatban, erény bokorágán testem fönnakadt, megkívántam másét, megcsaltak és csaltam, csalárd módon tettem tanúságokat. Sokszor ébredt bennem rettentő harag, ugar vadvirága, burjánzó beléndek, utálatos főzet, gőgös indulat. A foltjaim rajtam: kopertán pecsétek. Fondor hazugságok lepték el az ajkam, mint vetést a varjak, éjsötét szavak. Ha kértek szegények, alig-alig adtam, pedig láttam rágni pucér csontokat. Pellengérre tettem, aki másnak ad, kuporgattam, szórtam, mit kívánt az érdek, irigykedtem arra, aki gazdagabb. A foltjaim rajtam: kopertán pecsétek. Ajánlás: Herceg! Mit is mond a tízparancsolat? Vénülök s felejtem - bánom én, de félek. Kérhetem-e égi boldogságomat ? A foltjaim rajtam: kopertán pecsétek.
