Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (1. rész)

Serfőző Simon ■ Semmi sem úgy van

27

Bori már otthon volt, mikor hazaértem az albérletbe. Mindazt, amivel megpakolták otthon, pucolt csirkével, zsírral, tojással, nem tudom mivel, helyére rakni se érkezett. Ugrott a nyakamba, s beszélt mindenfélét, fogalma sincs, hol voltam egész nap. Azt gondolhatta, munkából jövök. A cetli még nem akadt a kezébe.

— Ott van a tükör előtt - mondtam neki, olvassa el, ne verjem fölöslegesen a nyelvem.

Közben arra gondoltam, hol lehetne felhajtani Guszti segédet ? Jön holnap vagy nem jön? A kereséséről azonban letettem. Más jutott eszembe.

Reggel be kellene ugrani a munkahelyemre. Azért mert a fészkemet rakom a Béka utcában, nem hanyagolom el az újságterjesztő munkám. Amiért ha nem is rajongtam, sőt valami miatt, egyre terhesebb volt számomra, csak a miértre nem jöttem még rá - vagy nem akartam, az is lehet. A nyomasztó érzést elnyomta bennem, hogy munka volt, pénzt kapok érte. S mégse segédmunkás beosztás van beírva a munkakönyvembe.

Léptem előre egyet, annál is többet. De ez hogy történt, sora van.

*

Az egyik katonatársam apja, mielőtt leszereltünk volna, a fia kérésére engem beajánlott a vasgyárba, ahol az is dolgozott. Akkoriban épp nem volt felvétel, de rávaló tekintettel, velem kivételt tettek.

Mikor a felvételi irodán túl voltam a formaságokon, az orvosi vizsgálaton is átestem, a munkaruhát, bakancsot a hónom alá csapva, leballagtam vele az alagsori öltözőbe. Holnap reggel majd megtalálom, amikor munkába állok. Ezek után gyalogoltam az utcákat, hogy kiadó albérleti szobát találjak. Valahol aludnom kell éjszaka.

Egyik előkelőbb kutrica volt, mint a másik: a legelső háznál - szerintem - csirkeólból alakították át, a következőnél szenes fészerből, az azt következőnél rozoga sufniból, lehetett válogatni, melyikben lesz jobb az alvás.

Már ott tartottam, hogy felülök a vonatra, s visszamegyek oda, ahonnan nagy büszkén ideutaztam: lesz munkahelyem, a saját lábamra állok megint, mint álltam huszonhét hónappal ezelőtt jó néhány évig. Amikor a fizetésemből haza is tudtam adni.

De hát szégyenszemre kullogjak haza?

Megalkudtam egy féltetejű viskóra, amelyik hátul az egyik udvaron szerénykedett a fűzfa alatt. Gondoltam, meghúzom magam benne valameddig, utána odébbállok. Azt is letagadom, hogy erre jártam.

Nem akarom részletezni az ezt követő napokat, mindenesetre elég zavaros idők következtek. Napokig nem tudtam kialudni magam. Tele voltam idegenség érzéssel.