Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (1. rész)

Serfőző Simon • Semmi sem úgy van

25

Jobb lett volna ide se jönni, különben azt se tudnák, hogy a világon vagyunk.

Egy csapat magas rangú tiszt vonult ki az előttünk magasodó épületből, a vállapjuk rangjelzéseiből lehetett látni, ezek nem akárkik. A zaj elcsendesült. Mindenki várta, mi történik.

Egy darabig jöttek-mentek, tábornokok voltak, mifenék, tanakodtak, míg egyszer csak:- Első század, vigyázz, hátra arc! - rikkantotta el magát az egyik főhadnagy.

Aztán ennek a századnak első szakasza a lépés indulj-ra odakanyarodott az egyik

gépkocsi végéhez.. Ott megállt a csapat. Várta a következő parancsot.- Gépkocsira! - hallatszott hamarosan.

Majd a következő szakasz következett, s így tovább. Utoljára mi maradtunk ketten.- Magukkal mi lesz? - nézett ránk az én tányérsipkásom. - Külön gépkocsit rendeljek tán?

Tőlünk rendelhet. De haza is mehetünk. Az lenne a legjobb. Ezt nem mondtuk, de tudom, hogy a társam fejében is megfordult a gondolat.

Szálljunk fel valamelyikre, amelyik kocsin több hely van, enyhült meg irányunkban a tányérsipkás. Hogy melyiken van több hely, azt ő se tudta, nem is kereste, hanem odairányított az egyikhez, hogy ez jó lesz.

Neki jó, nem úgy nekünk. Hiszen egyik ülésen se volt hely a számunkra, a platóra kellett letelepednünk a komával.

Azzal indulás, a gépkocsik húztak kifelé velünk a nagykapun.

Nem lehetett a padokon se ruganyos az ülés, de lent a platón még úgy sem. Egész úton a deszka verte a fenekünket. A többiek nevettek rajtunk.

Átmentünk egy falun, két falun, talán már négyediken is, amikor a gépkocsisor lekanyarodott egy földútra. Tehénlegelő lehetett, afféle, ahol megálltunk. Gémeskutat is láttunk messze. Teheneket nem.

Hova lehettek?- Kimérték őket - bökte felém viccnek szánva a társam, s nyilván a hentesekre gondolt.

Közben sorakozót rendeltek el. Ebből mi lesz ? Semmi. Álltunk felsorakozva. Mi ketten külön szakaszt alkotva.

A tisztek járkáltak össze-vissza, nem stimmelt valami.

Ácsorogtunk, szánkban cigaretta, fújtuk a füstöt. Mást nem igen csináltunk. Később négyen-öten, önállósítva magunkat, elgyalogoltunk a gémeskúthoz, teleittuk magunkat vízzel. Aztán leheveredtünk a gyepre. Volt, aki az ingét is levetette, napoztatta a hasát, fehérlett messziről, mint felfordított görögdinnye a szárán.