Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Béla: Versfaggatás: Nem tudhatom... tudatom
Rigó Béla • Versfaragás 73 a többiekre.) Az üldözöttek tudták, hogy Hitler győzelme az ő (fizikai és politikai) megsemmisítésüket jelenti. Őket csak a szövetségesek hadseregei menthetik meg, bár ebbe ők maguk is belepusztulhatnak. Ezt üvöltötte érteden barátjának a későbbi nagy színész, rendező, Major Tamás: írjon másik verset, mert ez nem helyes gondolkodás, mert igenis jöjjön a pusztítás, jöjjenek a bombázók, és nem számít a haza, gyerekkori emlék, semmi se számít. Ezt figyelembe véve minden a helyére kerül a versben. A másokat kitagadta hazájuk. Nem csak tanulási, munkavállalási lehetőségeiket korlátozzák, a zsidók árjával nem házasodhatnak, sőt szerelmi kapcsolatot sem folytathatnak. Tulajdonképpen ez a szilveszter is csak az elnyomó hatalom slendriánságának köszönhetően jöhetett létre, az egybegyűltek többsége nyilvános helyen már nem találkozhatott. A kitagadottak -ősi logikus reflex szerint - kitagadták kitagadóikat. És Radnótinak ez fájt. Ő nem fogadja el kitagadóitól, hogy a haza nevében tagadhatják ki. Egy levelében írja: „...az én »nemzetem« nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat, mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümölcsét.” Ezt jelenti a második szakaszban előjött mi. Radnóti azt üzeni a másoknak, hogy akármilyen indulataink vannak, akkor is beletartozunk hazánk népébe. Ennek a népnek bűnei a mi bűneink is, még ha rajtunk követik is el azokat. Ez jövendölésnek is pontosan bevált. A háború után a magyarságból is bűnös nép lesz. Ennek ürügyén Szlovákiából százezreket dobnak majd át kis csomagjukkal a határon, hogy a szintén kollektiven bűnös, ezért Németországba deportált svábság házaiba telepítsék őket. Mindez azonban már a vers utóélete. 1943 szilveszterén az egyik áldozat azt mondja a többi áldozatnak, hogy akármi történt, semmi nem tépheti el a hazánkhoz fűződő szálakat. És akármennyire jogosak a sérelmeink, a bűnösök pusztulását akarva nem kívánhatjuk ártatlanok halálát is. A csecsszopók az egész nemzet jövőjét jelentik, saját megmentésünkért az ő életüket nem kockáztathatjuk. Még valóságot befolyásolni nem tudó vágyainkban sem. Amit mi ódái magaslatokban szárnyaló vallomásnak véltünk, az tulaj donképpen egy kemény vita egyik résztvevőjének érvelése. Sajnos mind a két félnek megvan a maga igazsága, nem lehet morálisan megkövetelni a haza kitaszítottjaitól, hogy a ki nem taszítottak fejével, szívével gondolkodjanak, érezzenek. Radnóti ezt pontosan érzi, ezért csupán saját irracionálisán érzelmi alapokon nyugvó hazaszeretetéről tesz vallomást. Olyan ez a hazaszeretet, mint egy reménytelen szerelem: csakazértis mégjobban szeretlek.
