Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Béla: Versfaggatás: Nem tudhatom... tudatom
74 Új Dunatáj • 2014.4. szám Az utolsó sor szintén provokáció. Radnóti azt is tisztázni akarja, hogy ő nem csupán magyar, hanem -hitét önként, nem kényszerből vállaló - hívő katolikus is. Mint olyan, akár vallásos tömegek primitív naivitását is vállalja. A Szűz Máriához való könyörgés ugyanis nem az ő költői leleménye. Ebben az időben a lakosság körében számos csodaváró hiedelem keringett. Szenteknek könyörögtek közbenjárásáért egy-egy városban, faluban, hogy kerüljék el őket az ellenséges bombázók. A dac azt mondatta a költővel, igenis én ezt a primitív naivitást is vállalom, mert az én közösségem így érez. Szerencsére ebben a kérdésben - elsősorban esztétikai érvekre hallgatva - végül meghátrált. A kompromisszumkeresgetés aztán zseniális megoldást eredményezett. A virrasztó éjifelleg ugyanis egyszerre valóságon túli (virraszt és szárnya van), és egyszerre valóságos. Ugyanis ha egy hatalmas felleg borul a lángoktól ölelt kis országra, akkor nem tudják bombázni. Radnóti ebben a költeményében árulta el kimondatlanul a katolizálását is. Abban a társaságban illetlenségnek számított szóba hozni, ki keresztelkedett meg közülük. Legtöbbjük számára ez csekély reményt ígérő kényszerlépés volt, hiszen zsidó vallásukat sem gyakorolták, hogyan tudtak volna most egyszerre hinni a közös Atya mellett a Fiúban, Szentlélekben, Szűz Máriában és az összes többiekben. Radnóti esetében azonban más volt a helyzet. Már 1943 januárjában feleségével együtt elhatározták, kikeresztelkednek. Az indokokat elég jól összefoglalta Zolnai Bélához írt levelében: „Mintegy tizenöt esztendeje határoztam el magamban, hogy harmincnegyedik évem betöltése előtt megkeresztelkedem. Krisztus harminchárom esztendős múlt s még nem volt harmincnégy, mikor megfeszítették - ezért gondoltam így. S azért, bár tizennyolc éves koromtól katolikusnak érzem és vallom magam, -mert azt hittem, hogy ez a megőrült és aljas világ csak rendbe jön addig, megszűnik a zsidóüldözés, magánügy, benső ügy lesz az én megkeresztelkedésem is, nem gondolhatja senki spekulációnak, vagy menekülésnek. A világ ugyan ma őrült és aljas igazán, de spekulációnak, vagy menekülésnek valóban nem hihető ma már a megkeresztelkedés, hisz semmi reális előnye nincs. Erkölcsi aggályaimat így elmosták a burjánzó törvények és rendeletek... Sík Sándor keresztel, május másodikán, vasárnap. Szeretném professzor urat felkérni a keresztapaságra...” Radnóti érezte, hogy lépése ebben a korban nem egyszerű személyes ügy. Üj közösséget keresve minden akarata ellenére valamiféleképpen elhagyott egy korábbi közösséget. Ennek erkölcsi következményeit vállalva megírta egykori gyámjának, anyai nagybátyjának, Grosz Dezsőnek, hogy a jövőben nem tart igényt eddig folyósított támogatására. Az indokot nem írta meg, nem akart fölösleges fájdalmat okozni.