Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Béla: Versfaggatás: Nem tudhatom... tudatom
72 Új Dunatáj • 2014.4. szám A visszaemlékezők szerint az első szakasz még elbűvölte a hallgatóságot. A második szakaszban páran fölszisszentek arra, Hogy annyira vagyunk bűnösök, mint a többi nép. Ok -ott és akkor - a miénknél bűnösebb és kevésbé bűnös népeket is el tudtak képzelni. (Gondolva a fasiszta németekre és az ellenük harcoló angolokra.) Az utolsó sor azonban kiverte a biztosítékot. Ebben a közegben provokációnak számított egy „Szűzmáriás” befejezés. A vers ismerői most bizonyára értetlenül olvassák az általam írottakat. Az első felolvasáson még így hangzott az utolsó sor: „Szűz Mária, borítsd ránk virrasztó égi fátylad!” Fanni emlékezete egy másik változatot is megőrzött: „Nagy szárnyadat borítsd ránk, hazánk védasszonya.” libben a két változatban már benne van a végeredmény: „Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji jelleg”Ezzel együtt még mindig fel kell tenni a kérdést: Akkor ki ez a te? Feleletek Kérdezni könnyebb volt. A mesterien felépített szöveg szinte kihúzta belőlünk a kérdéseket. De felelni rájuk már sokkal nehezebb. Még szerencse, hogy segítenek bennünket annak a szilveszteri éjszakának résztvevői. Gyarmati Fanni naplója szerint „Miklós nagyon le volt forrázva... Mindenem fájt az álmosságtól és az önvádtól, miért engedtem, hogy Miklós ezzel a verssel kiálljon, micsoda baklövés ezek között, mégha Gyula, a legjobb barát is félreértőnek mutatkozik... Az egész új évünk elromlott ettől.” A halhatatlan hitvesnek egyben nem volt igaza. Ezúttal szó sem volt félreértésről. Akik a vers végének megváltoztatását, vagy az egész újraírását követelték, azok pontosan értették, mi az, amit nem akarnak. Ok voltak a vers megszólítottjai, ők voltak a más! Magyarország háborúban áll. Németország oldalán. Keletről idő kérdése, mikor ér ide a szovjet hadsereg. Nyugatról - az itáliai partraszállás után - olasz repülőterekről már bombázhat bennünket az angol-amerikai légiflotta. (Az angolok éjjel, az amerikaiak nappal bombáznak.) Ez félelemmel tölti el az országot. Volt, aki a hitleri világbirodalmat féltette, volt, aki Magyarország visszaszerzett részeit, volt, aki a fenyegető kommunista rémtől tartott, volt, aki pusztán a háborútól. De a többséget értelmetlen dolog lett volna megkérdezni: kinek drukkol: a pilótának, vagy saját magának, hogy életben maradjon. De létezett Magyarországon egy elég széles réteg, elsősorban a zsidók, hozzátartozóik, és a lelkiismeretük parancsát követő antifasiszták. (Az utóbbiakról hajlamosak vagyunk olykor megfeledkezni. Pedig gondolhatnánk Bajcsy Zsilinszky Endrére és Kiss János altábornagyra vagy Salkaházi Sárára és
