Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Béla: Versfaggatás: Nem tudhatom... tudatom
Rigó Béla • Versfaragás 71 vágytak. Ellenükre élek”. Radnóti azonban ennél továbbmegy. Számára nemcsak a repülőgép, hanem a pilóta is érdekes. (Erre kevés példát találunk, ilyen Illyés Gyula A repülő című képverse.) A Radnóti-lírában azonban egy gyönyörű példáját találjuk a bombázó pilóta költői ábrázolásának. Az Első eclogában a hagyományok szerint a költő még a pásztorral beszélget, akit a Második eclogá ban már a Repülő, a kor hőse helyettesít. Ez a hős nagyon fontos Radnóti számára. Nem sematikus katonának, hanem összetett, bonyolult személyiségnek ábrázolja, aki többek között a költészetet is kedveli. Radnóti éppen azzal tudja a háború sarkából kifordított világát ábrázolni, hogy megmutatja, a kultúra ínyencei ennek a kultúrának pusztítóivá válnak, és ami igazán borzalmas: a győzelem mámora megszeretteti velük a pusztítást. A Nem tudhatom... pilótája nem pusztító szörnyeteg. De ahogy ma divatos mondani, semmi esélye sincs, hogy lássa, mit fog elpusztítani. Nem csak Vörösmarty házáról nincs tudomása, az elpusztítandó vasút mellett nem láthatja meg a baktercsaládot, a kis haza élőkből, holtakból, emlékekből összeálló tarka szőttesét. Számára ez persze könnyebbség, hiszen csupán a harc sikerélményét érezheti át. Ám épp ezért pontosan tudjuk, mit jelent számára a hadicél, tehát ő nem lehet a más. De hát akkor kicsoda lehet? Keressünk tovább! Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor hol és miképp, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, fojtott szavunkra majdan friss szóval őkfelelnek. A második szakasz új rejtéllyel indul. A énből hirtelen mi lesz. Ki ez a mi? És még egy sürgősen megfejtendő rejtvény: miért vagyunk bűnösök és mire utal az a mondat: „tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép”? A nemzeti kollektív bűntudatnak a mi költészetünkben nagy hagyományai vannak. Már Bornemissza Péter is az istentelen magyar urakat vádolta jó Budából való kiűzetésünkért. Zrínyi Miklós szerint Sziget (és egész Magyarország) veszedelme Isten büntetése volt. Ez él tovább a Himnuszban, vagy akár Ady némely versében is. De Radnóti most csak jelzi, hogy köztudottak bűneink. Ennél fontosabb leszögezni, hogy élnek közülünk ezektől a bűnöktől mentes emberek: dolgukért remegő dolgozók, mindenben ártatlan csecsszopók és még költők is, akár ők, az egybegyűltek.
