Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Rigó Béla: Versfaggatás: Nem tudhatom... tudatom
Rigó Béla VERSFAGGATÁS Nem tudhatom... tudatom Költészetünknek ez az egyik legszebb vallomása a hazaszeretetről. Mi is szeretjük sokan. Megfelelően kiválasztott közönséggel kórusban fel lehet mondatni. Ám az utóbbi időkben néhány szaktekintélyt már zavarni kezdte ez a népszerűség. Kezdték leértékelni a verset (és költőjét is), mondván túl érzelmes, szépelgő, „hazaffyas”. Gondolatmenetükben van némi igazság. Ahogy egy epigrammában olvashatjuk: „terjengős és lapos, mondta a kritikus, amikor meglátta a tengert”. A Nem tudhatom... bírálói sem gondolnak a költemény mélységeire. Igazi hazafias verseink „csakazértis” versek. A hazám megbántott, de csak azért is szeretem. Ezért van az, hogy Petőfi „gyalázatában” imádja nemzetét. József Attila „magyarnak számkivetve” akar „édes hazájának” hűséges fia lenni. A „Hazádnak rendületlenül” költője eljut odáig, hogy „az országnak nincsen háza, mert fiainak nem hazája”. De hol van a.Nem tudhatom., .-ban az ilyen ellenpontozás? Hogy el tudjuk dönteni, kezdjünk el olvasni. „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,”Gyorsan elakadunk. Kérdőjelek kezdenek pattogni a fejünkben: -Ki az a más? - Hát a pilóta! - szokták mondani, tanítani. Pedig az én (a költő) pontosan tudja, hogy a pilótának (annak) mit jelent e tájék: térképszerű látványt, térképen beazonosítható hadicélt. Máris van tehát egy megválaszolatlan kérdésünk. A második versszakban aztán az énből hirtelen mi lesz. „Hisz bűnösök vagyunk, akár a többi nép.”ÍLs mi a bűnünk? A harmadik szakaszban (egy sor csupán) váratlanul előkerül egy megszólított te. Ki lehet ez a virrasztásával megszemélyesített, szárnyával mitizált éji felleg? Szaporodnak a kérdőjelek. Eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor rájövünk, hogy hiányos a tudásunk. Bizonyos művek ugyanis nem érthetőek önmagukban. Ismernünk kell a kort, a környezetet, amelyben születtek, tudnunk kell azt, amit a költő és választott közönsége egyaránt tudott. Ezúttal azonban szerencsénk van. Minden világos lesz, ha megelevenítjük azt a szűk három hetet, amelyben ez a vers találkozott közönségével és elnyerte mai, végső formáját.
