Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Petres Csizmadia Gabriella: Radnóti személyesen: A Napló alkotáslélektani értelmezése
60 Új Dunatáj • 2014.4. szám korpuszon. Érdemes megvizsgálni a második és harmadik bejegyzést is: a második bejegyzés megszakítja a napló időrendjét, és egy korábbi jegyzet kerül bemásolásra, amely keltezés nélküli, és az Egy régi füzetből címkét viseli magán. Ez a feljegyzés egy diáktárs elismerő szavait tartalmazza Radnóti verseiről, és megfogalmazza a költő célközönségét is: Hetedista koromban olvastam először a verseidet és nagyon nagy embernek tartalak. Szörnyen kínos.- Hát olvassatok csak. Nektek írok - nyögöm. - Nem a vén hülyéknek. Azoknak reménytelen.”25 Ezt követően a harmadik bejegyzés folytatja az elsőben megkezdett időrendet, és a költő versforma iránti érzékenységéről tudósít, illetve Babits ellenállásáról Radnóti műveivel szemben.26 Ezek a bejegyzések nehezen minősíthetőek véletlenszerű naplókezdésnek, hiszen szentenciaszerűen összefoglalják a továbbiakban visszavisszatérő fő gondolatokat: a művészet lényegének a kérdését, a költő műveinek és költői szerepének megítélését, illetve a versírás poétikai dilemmáit. Ez utóbbi téma, a költészet lényegéről szóló elmélkedések a naplóíró ars poeticájaként funkcionálnak. Egyrészt metajellegű bejegyzésekként olvashatóak, ahol definíciószerűen választ kapunk egy-egy poétikai problémára, másrészt az alkotási folyamat rögzítéseiként értelmezhetőek. A vers lényegéről és a versírás folyamatáról például így vall a naplóíró: „A vers úgy alakul ki, mint a vízcsepp. Összegyűl a víz, formálódik, nyúlik, majd leszakad s tökéletes csöppé alakul hulltában.”27 Másutt egy szóképhasználatának - felhőskörmű lányok28 - az előtörténetét és magyarázatát tárja elénk a napló. Előfordul, hogy egy-egy ödet lejegyzésére szolgál az adott bejegyzés, és a napló forrás- és emlékeztető funkciót tölt be az alkotási folyamat rögzítésekor. Ilyen példát találunk a következő bejegyzésben is, ahol az idézett szakasz utolsó mondata jelzi a bejegyzés emlékeztető funkcióját: „Franki mondta, hogy nagyon tetszett a Nyugatban a versem. Kísérletezést lát benne. Én vagyok az izmusok egyetlen örököse, így - kísérletező kedvben. A többi mind „bel canto”-t csinál. Talán ezt kifejteni.”29 25 Uő. 5. 26 Uő. 6. 27 Uő. 200. Uő. 139. Uő. 13. 29
