Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Szénási Zoltán: "Kell az áldozat!" - megjegyzések Radnóti Miklós és Sík Sándor kapcsolattörténetének utolsó fejezetéhez
48 Új Dunatáj • 2014.4. szám nem várok kárpótlást se ebben, se az ezentuli létben, hiszen nem lehet semmi elég rossz ahhoz, amit megérdemelnék, amiért őt igy elengedtem, kiszolgáltattam, feladtam. - Azután a kevés hozzámtartozót vettem számba, elsősorban Anyámat. Gonosztett volna vele szemben, de hát szép csendesen utánam múlna talán ő is, olyan sokat kínlódott ugyanis már vagy talán vigasztalódna egyetlen mostani örömével a dédunokájával továbbra is. A sok csipp-csupp teendő, amit még várhatnak tőlem, majd megtevődik, elrendeződik nélkülem is. Azután sorra jött az uj élet, ami itt épül, aminek feltétlenül hivő, jó építőmunkása próbáltam lenni, aminek régi álmodója voltam és amire vártam. - Itt megtorpantam. - Jelentéktelen pont vagyok, de nyilvánosságra kerülhet, hogy megtagadtam az életet. Ez most, ma már nemcsak magánügy. Jelentékeny tüntetés és tagadása az erőfeszítéseknek, annak, ami ma van, amit pedig igenlek. - Csak éppen összetörtem. - Ez zavarba ejthetne néhány tévelygőt, akik kicsit rajtam keresztül kapcsolódtak a gondolathoz és még gyöngék, mert saját fizikai nehézségeik miatt még belsőleg is bizonytalanok. Eltéríthetne egykét embert, akik kicsit rajtam keresztül kapcsolódtak az építésbe, az élet igenlésébe. A magam egyéni összetörtsége nem késztethet rossz példát mutatni. / Persze, hogy az egyszerű életösztön jelentkezett a nagyképü felelősségérzetben. / ” Ez az őszinte vallomás is mutatja Gyarmati Fanni Sík Sándorhoz fűződő kapcsolatának mélységét és őszinteségét. Levelében hitelvi témát is érint, illetve olyan kérdéseket tesz fel a piarista szerzetesnek, amelyek dogmatikai tételeket kérdőjeleznek meg. Ez a bekezdés a következőképpen zárul: „És itt megálltam, de párhuzamosan felmerült bennem: miért nem hajt az Istenadta életre ilyen erővel a vallási parancs? Nem paradox módon istenkáromlás az, hogy az élet súlypontja a tulvilági lét?” Ez a levélrészlet tanúskodik továbbá arról is, hogy a történelmi események és Radnóti halálának hírére megingott vallási tudaton, egy másféle hit kerekedik felül: az ország újjáépítésének hite. Ezután következik a levélben egy bekezdés, mely - véleményem szerint - segít megválaszolni azt, hogy valóban kérte-e Radnóti Sík Sándort, hogy bújtassa el, illetve ez alapján pontosíthatjuk annak a találkozásnak a dátumát, amikor Sík részéről a „Kell az áldozat!” - mondat elhangzott. Gyarmati Fanni levelének harmadik bekezdése a következő: „Az jutott eszembe, amikor a németek bejövetele után közvetlenül, márciusi napokban, Miklós végső sebzettségében és tanácstalan kétségbeesésünkben kérte Professzor Ur látogatását. Torokgyulladása is volt éppen, ágyban feküdt. Nem mondta ki büszke és finom tartózkodásból és nem mondtam ki / óh halálosan ostoba kevélységemben és gyávaságomban /, hogy lelki vigasz mellett valami pozitív, gyakorlati, segítő megoldást vár. Egy tervet vagy egy terv ígéretét, lehetőséget csak, ami pici világitó kiút lehetett volna számára, amit nevelt,
