Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Szénási Zoltán: "Kell az áldozat!" - megjegyzések Radnóti Miklós és Sík Sándor kapcsolattörténetének utolsó fejezetéhez
Szénási Zoltán • „Kell az áldozaté 49 felerősíthetett volna magában, amíg a behívó el nem érkezett hozzá és talán, talán próbált volna élni vele, próbált volna kitérni a végzet elől. Professzor Ur akkor azt mondotta: »Kell az áldozat!« - Kell a próba. »Igen, igen«, - bólogattunk, »nehéz, nagyon nehéz!« - És tudtam, hogy Miklós akkor adta fel az életét. - »Most én is felvettem az utolsó kenetet,« - mondotta, mikor Professzor Ur elment tőlünk, arra célozva, hogy egy szomszédunk előző nap mesélte: nála járt a lelkiatyja, mert kérette és úgy hatott a látogatása, mintha halotti szentségeket kapta volna már tőle. A bekezdés záró mondataiból is látható, hogy sorsdöntő látogatásról volt szó. Azt gondolom, Gyarmati Fanni két évvel a levélben idézett látogatás után keletkezett szövegét pontosabbnak kell tekintenünk, mint Franki Sándorné huszonöt évvel későbbi visszaemlékezését. S ebből kiderül: Melczer Tibor - aki nyilvánvalóan ismerte ezt a dokumentumot - nem téved, amikor március végére teszi Sík látogatásának időpontját. Lényegesebb azonban ennél, hogy a levélből kiderül: sem Radnóti, sem Gyarmati Fanni nem kérte Síkot, hogy bújtassa el őt a várható munkaszolgálatos behívó elől, noha ezt valóban tervezhették. Azért is tartom ezt rendkívül fontosnak, mert Sík tettének morális megítélése szempontjából sem mindegy, hogy mire vonatkozóan mondta Sík: „Kell az áldozat!”. Amennyiben ugyanis elhangzott volna a kérés Radnótiék részéről, az áldozathozatalra való felszólítás igen kevéssé lenne értelmezhető lelki vigaszként - amire a levél szerzője is utal -, s joggal tekinthetnénk a hit által diktált túlvilági boldogulás ígéretére hivatkozó embertelen elutasítás gesztusaként. Ki kell azonban hangsúlyozni: Sík Sándor 1944-es élethelyzetét pontosan ismerő és mérlegelő Ferencz Győző nem erre a következtetésre jut. Sík először 1938-ban, a második zsidótörvény tervezetének benyújtásakor szembesült azzal, hogy az eredeti javaslat szerint ő is a törvény hatálya alá esik. „A kormány bemutatta és pártja elfogadta az új zsidótörvényt - írja 1938 karácsonyán Sík -. Életem legnagyobb fejbeütése: a javaslat szerint én zsidó vagyok. Néhány hét múlva 30 éves leszek: eddig soha még álmomban se jutott soha eszembe, hogy még ilyen is lehet, hogy magyarságomat kétségbe lehessen vonni. 10 éves voltam, mikor megtudtam, hogy szüleim valamikor születésem előtt zsidók voltak; de azóta egy percig sem jutott eszembe, hogy ebből ilyen következtetést is lehet levonni.”12 Ekkortól Sík Sándor helyzete saját rendjén belül is nehezebbé vált, hozzá legközelebb álló rendtársaiban, barátaiban kellett csalódnia. Rónay László Síkmonográfiájából tudjuk, hogy a teológus Schütz Antal az első zsidótörvények után Sík Sándor, Naplójegyzetek = A százgyökerű szív. Levelek, naplók, visszaemlékezések Sík Sándor hagyatékából, i. m., 205.
