Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - N. Horváth Béla: Klasszicitás és modernség Radnóti költészetében
42 Új Dunatáj • 2014.4. szám Az eclogákban, mindegyikben, a borzalmas világgal szemben, a szellem szabadságának, tisztaságának letéteményére a költő s tevékenysége az alkotás, az írás. A Második ecloga-ban mondja a költő a repülőnek: írok, mit is tehetnék. S egy vers milyen veszélyes, ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes, mert bátorság ez is, lásd, a költő ír. S némiképp más összefüggésben, a tobzódó korból kiszakítva, a gyermektelen férfi vágyódásaként tűnik fel egy nosztalgikus emlék, varázslat apa és kisfia kapcsolatáról, s a fiúról, aki felnő: De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már, megrendelésre fordít, eladj a verseit, már szerződést bogoz, számolgat és protestál, s megélni néki is csak a mellékes segít. {Mint észrevétlenül!) S az antikvitást idéző, az ókori kultúrát megtestesítő hexameter ezért szólalhatott meg önreflexív idézetként is, mint az emberiség és emberiesség jelképe is a Hetedik eclógában: „Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?”. Itt már maga a fogalom, a hexameter válik szimbólumává az írásnak, a kultúrának, h. Második eclóga még az írás hatalmát és felelősségét hangsúlyozza: „írok, mit is tehetnék”. Radnóti megsokszorozza az írás jelképiségét azáltal, hogy nemcsak felhasznál egy antik versformát, hanem alludiál is egy alkotásmódra és alkotásra és természetesen egy értékeszményre. Ennek a „Nachdichtungen” alkotásmódnak sajátos szövegköziségéből teremtődik az áthallásokban gazdag világ, sajátos korrespendenciákat képezve. Szerb Antal az imitáció elveként írja le a klasszicisztikus művészet lényegét. Erre az alkotásmódra több példa is idézhető a Meredek út verseitől kezdve. A Nyugtalan órán aszklepiadészi strófáiban, a berzsenyis áthallásokban a mű csonkaságának, a költemény töredékességének fájdalma és az élet torzó volta együtt írják le a kort. A címben jelzett nyugtalanság valóban ott van a formális és az informális kérdésekben, a beszéd, az írás törtségének hangsúlyozásában. A klaszszikus, kiegyensúlyozott formával sajátos ellentétet képeznek változó kontrasztok, a magasság-mélység, árnyék-napfény korai romanticizmusa. A nyugtalanság-kiegyensúlyozottság, a kor zaklatott rohanása, őrülete és ezzel szemben az alkotás értékőrző nyugalma olyan tipikus alkotói szemléletet és versképző szerkezetet is jelentenek, amelyet több műből idézhetnénk. Az Első eclóga pásztorának kérdésére, hogy „Hát
