Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - N. Horváth Béla: Klasszicitás és modernség Radnóti költészetében
40 Új Dunatáj • 2014.4. szám ratos költő, akitől a humánum és az emberi magyar szó is megtagadtatott ezt az Arany-versszakot érezhette saját sorsául is: „Van hallgatód? nincsen? Te mondd, ahogy isten Adta mondanod, Bár puszta kopáron - Mint tücsöké nyáron - Vész is ki dalod.” Ugyancsak Aranyt idézi egy naplóbejegyzésében: „Hátrahagyott versek... A gazdag után vagyon marad, a költő után versek és töredékek... S a költő halála pillanatában vagyonná lesznek ezek is, a hagyaték a nemzet vagyona már (...) Hadd maradjon, mint tizenkét - Év során belém fagyott! - És ne haljak meg, mint koldus, - Aki semmit sem hagyott. - írta Arany János Hagyaték című kis remekében. A költő mindig hagyni akar maga után, hagyni az utókornak, mert a kor mindig cserbenhagyja a költőt.”11 Radnóti legismertebb verse, a Nem tudhatom nemcsak a nemzethez, a magyarsághoz való tartozás vágyát és kényszerét fogalmazza meg, hanem a magyar irodalomba való beletartozásét is. A Szózat költője Vörösmarty Mihály nevében is jelen van a versben, de az ő szavaival emlékeztetőén fogalmazza meg sorsértelmezését Radnóti: „Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága, / s remélem, testem is majd e földbe süpped el.” „ Bölcsőd az, s majdan sírod is,/ mely ápol, s eltakar” - írta Vörösmarty, akinek megkeseredettségével, s elfeledettségével Radnóti rokonságot érezhetett. Ez is magyarázhatja, hogy egyetlen, a kultúra, a költői szó hordozójaként néven nevezett költő, ezért lehetett Vörösmarty. S a vers sokat idézett és sokféle magyarázatot, indulatot gerjesztő része is költőkre utal, ha nem is direkten: „Hisz, bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, / s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp.” A XVI. századi protestáns prédikátor költőkig visszavezethető hagyomány szólal itt meg, amely az ország romlását a bűnökkel, az Istentől való elfordulással magyarázza. (Gondoljunk csak Sztáray Mihály Szent Illyésnek és Akháb királynak idejében lőtt dolgokról, melyek ez mostani időbeli dolgokhoz igen hasonlatosak című művére). Ezt a történelemértelmezést követi Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben, Szegedy-Maszák Mihály, Irodalmi kánonok Debrecen, Csokonai, 1998, 173.
