Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 4. szám - N. Horváth Béla: Klasszicitás és modernség Radnóti költészetében

avantgárd művészet modernségét és a szellemiséget tagadó valóságot utasítja el, a „Bokszbajnokok korát”.

„Ha igaz, hogy a modern mondanivalónak a Kor világnézetéből kell fakadni: bizonyára semmi sem fakad inkább abból, mint a lelkiség mai fölfedezése. A naturalizmus a mechanikus világnézet irodalma volt: s a mechanikus világnézet kora mindenképpen lejárt. Ma már mindenki bergsonista, akaratlanul és öntudatlanul is; az élet senki előtt sem puszta fizika már; s a lélektanban a végső következményeket a freudisták vonták le, kik még az idegbetegségeket is lelki okokra vezetik vissza s lelki gyógymóddal orvosolják.”6

Az általa képviselt nézetek tagadása az avantgárd utóvédjének tekinthető Do kimen tűm 6. számban megjelent A Nyugat húszéves című szerkesztőségi nyilatkozat. A Dokumentum 1927-ben megszűnt, s a Nyugat 1932-es Vita az izmusokról és az új művészetekről címmel indított véleménycseréjében Kassák maga is elismerte az avantgárd halálát. Ugyanakkor, ahogy mondta, az izmusok „eszközzé változtak.” Az eszközzé válás érzékelhető az egykor avantgárd költőként indult József Attila és Illyés Gyula versbeszédében, képalkotásában - bár másképp és máskor. Radnóti a Babits által kijelölt új klasszicitás útját követte. Bori Imre a nyitást úgy értelmezi, hogy Radnóti folyamatosan „versbe költözik”, az önteremtődés folyamatában a személyes létre ráépül a lírai én egy maga teremtette világban.

Radnóti klasszicizmusát nyilvánvaló egyértelműséggel az eclógákhoz, egy a klasszikus kultúrára visszatekintő beszédmódhoz, műfajhoz kapcsolja az irodalmi tudat. Annyiban kétségtelen ez az összevetés, hogy Vergilius világa, a bukolikus költészet az antikvitást, annak római korszakát, kultúráját idézi. A magyar irodalomtörténetben a neoklasszicitás Kazinczyék kora. „...a neoklasszicizmus a felvilágosodás eszmei-filozófiai rendszerének és a korszak klasszikus művészeti és irodalmi megnyilvánulási formáinak önálló egységet alkotó utolsó fázisa.”7 Kazinczyék honosították meg azt a Vergilius nevéhez kapcsolható világot, amely Árkádiát jelentette. A neoklasszicitás nosztalgikusan tekintett arra az eltűnt világra, amit az antikvitás számára képviselt. „Az Árkádia azzá vált, aminek a római költő gondolta: a lélek állapota, a jelen sötét horizontjával szembe állított aurea actas.”8 Ily módon ebben

6 Babits Mihály, Esszék, tanulmányok, szerk.Belia György, Szépirodalmi K., Bp., 1978,139.

7 Pál József, A neoklasszicizmus fogalmáról Itk. 1979. 5-6.638-647., 658.

8 Pál József, A neoklasszicizmus poétikája Bp„ Akadémiai, 1988, 162.