Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Boda Miklós: Két páva vagyonkezelője az 1460-as években: Giovanni di Castro és a timsó

BODA MIKLÓS

KÉT PÁPA VAGYONKEZELŐJE AZ 1460-AS ÉVEKBEN Giovanni di Castro és a timsó

Előadásom címe, benne a timsóval, valamiféle rejtett értelmet sugall. Mindazonáltal remélem, hogy amiről szólni kívánok nem fikció a szó negatív értelmében, csupán továbbgondolásra érdemes feltevés.

Igazából csak feltevés volt részemről az a már 1989-ben publikált, majd 2011- ben „felmelegített” megállapítás is, miszerint Janus Pannonius, mert ő lesz az igazi főszereplő most is, nem mint az Itáliából 1451-ben, majd 1455-ben hazalátogató diák, és nem is mint az 1458-ban végképp hazatérő, Váradról Pécsre igyekvő püspök írta nevezetes búcsúversét, hogy a kérdésben állást foglaló kutatók véleményére utaljak, hanem 1465-ben, itáliai követjárása évében. Egyidejűleg meggyőződéssel állítottam, hogy nem Janus Pannonius az a távozó, aki a vers ma ismert címe szerint búcsúzik a váradi szent királyoktól {Abiens valere iubet sanctos reges Varadini), hanem a szeretett rokon és mecénás Vitéz János. Mert szerintem ő, a két évtizedet átfogó püspöki szolgálat után a Körös-parti Nagyváradról a Duna-parti Esztergomba távozó, az 1465. február 1-jén elhalálozott Szécsi Dénes érsek örökébe lépő Johannes episcopus az a „lírai én”, aki így „beszél” a versben Janus (s a műfordító Somlyó György) szavaival: Pulchrum linquere Chrysium iubemur / Ac longe dominum volare ad Istrum. - El kell hagynunk a szép Körösfutását/ s szállnunk máris a messzi úr Dunához. Bizonyító erejűnek éreztem azt is, hogy ez a két sor összecseng egy másik, Vitéz esztergomi érsekké való emelését ünneplő Janus-vers záró soraival: Cédát Strigonio Varadinum, Chrisius Histro / Sit patrum primus, qui modo quartus erat. Tóth István fordításában: Esztergom vezet ékes Várad, az Ister a Köröst / Most első atya lesz, ki negyedik atya volt.

Ügy gondoltam, s az igazat megvallva, úgy gondolom ma is, hogy azon a kéziraton, melynek alapján 1518-ban (elsőként) közreadta a búcsúverset Johannes Frobenius, a Guarino- panegyricus és más Janus-versek kíséretében, ez a cím szerepelhetett: Joannes episcopus abiens valere iubet sanctos reges Waradini. Vagyis: A távozó János püspök búcsúzik a váradi szent királyoktól. Beatus Rhenanus, a szóbanforgó kötet tudós szerkesztője nyilván azt gondolta, hogy saját búcsúzását verselte meg Janus. Megrövidítette a címet, mondván, hogy a szerző neve már olvasható a kötet élén és a Guarino-panegyricust megelőző lapon is, Janus Pannonius pécsi püspök,