Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Csehy Zoltán: Simiola edidit exemplum: (A majom, mint jelkép a humanista költészetben)
72 Új Dunatáj • 2014.2. szám itt a bűnnel kerül kapcsolatba (erre a későbbi költészetben is lesz példa). A Petrarcának tulajdonított Antiovidianusban a majom az óvatosság jelképe lesz: „simia cunctis / caucior”, vagy: „Que canibus uel quanta fides, quam simia cauta”. Marcello Palingenio Stellato Zodiacus vitae című műve szerint az ember élete csak fabula, s úgy nevetnek rajta az égiek, ahogy az utánozó majom késztet bennünket nevetésre („mover nobis imitatrix simia risum”). Janus Pannonius valószínűleg a középkori használati elkülönülés és az antik hagyomány (elsősorban talán Plinius) bűvöletében választotta a „simia” szót, de belejátszott ebbe a korabeli iskolai oktatási gyakorlat referenciális szintje is. A Janus Pannonius-féle majmos szöveghely karrierjének azonban itt nincs vége. A vers leghangsúlyosabb elemét felhasználta Istvánffy Miklós is:14 a „séd dumtaxat ea vacabis hóra, / qua cum simiola voles iocari” sor szinte szó szerint tér vissza az I, 30. számú vers 20-25. sorában: „Aut curis animo procul fugatis Interdum facili otio vacare Et cum simiola lubet iocari, Turpi simiola, séd eleganti, Quae nunc saltitat hue levis, modo illuc Et vestros imitatur apta gestus ?”15 Magyarul Hegyi György fordításában: „Vagy, ráunva a sok komoly dologra, léhább szórakozásra vágytok olykor, játsztok hát a bohóckodó majommal? Csúf jószág, de nagyon finom teremtés, fürgén erre meg arra ugrabugrál, s bármit tesztek, utánatok csinálja.”16 Istvánffy 1566-ban költött Telegdi Miklóshoz és Radéczy Istvánhoz írt Ad Nicolaum Telegdinum lectorem et Stephanum Radetium praepositum et canonicos ecclesiae Strigonensis című, fenn megidézett verse Janus Pannonius szövege mellett elsősorban Andrea Navagero 30. versével mutat rokon vonásokat. Mindkét vers az 14 Istvánffy költészetéről bővebben: CSEHY ZOLTÁN, Parnassus biceps, Pozsony, Kalligram, 2007,169-188. 15 Nicolaus ISTVÁNFFY, Carmina, ed. Iosephus HOLUB, Ladislaus JUHÁSZ, Lipsiae, Teubner, 1935,25-26. 16 JANUS PANNONIUS művei - Magyarországi humanisták, Budapest, Szépirodalmi, 1982,373.
