Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Csehy Zoltán: Simiola edidit exemplum: (A majom, mint jelkép a humanista költészetben)

Csehy Zoltán • Simiola edidit exemplum 67 „Non est hic, stúdiósa túrba, non est festivissimus ille Martialis, verum simia Martialis haec est, cui tu, non quoties sacro poetae, séd duntaxat ea vacabis hóra, qua cum simiola voles iocari.”3 Erre a versre utalva fejtette ki Huszti József a humanista költészet imitáció­felfogásának és önreprezentációs gesztusainak alapelveit: „...a humanisták (...) va­lósággal fítogatták mintáikat s azt tekintették érdemnek, ha tüntető módon egy, vagy több jeles ókori író nyomain jártak. Janus önmagát Martialis majmának (simia Martialis) nevezi s vele összehasonlítva csak annyi figyelmet és időt igényel a maga számára, amennyit a majommal való játszadozásra szokás szentelni.”4 A játszado­zás (lusus) metaforikus gesztusa költészetesztétikai terminussá válik: a költészet és a referencialitás (valóságvonatkoztatások) viszonyára utaló jelzéssé a hagyomány­történés folyamatában. Jankovits László hívta fel a figyelmet Janus Pannonius versírási technikáinak iskolai, illetve retorikai gyakorlat jellegére, melyben szintén nagy szerep hárul az imitáció játékosságára. Ennek célja, hogy számos előgyakorlat (praelusiones) után a költő és életműve az antik (vergiliusi) gyökerű életpályamo­­dell egy új szakaszba léphessen, azaz a nagyobb intellektuális kihívást kívánó mű­fajok (pl. az eposz) felé mozduljon el.5 A majommal való játék metaforikus tarto­mányai tehát a kisköltészet, a felkészítő fázis költészetének terében érvényesülnek. Nicolaus Perottus 1495-ben nyomtatásban is megjelent nyelvtanában (Rudimenta grammatices) szerepel egy osztálytermet ábrázoló kép: az asztalt komoly hallga­tók veszik körbe, a terem közepén pedig két fiúcska játszadozik egy majommal. Ez az életkép nyilvánvalóan hozzátartozhatott az iskola világához, s így könnyen metaforizálódhatott Janus Pannonius költészetében is. De vajon milyen utánzót jelent a majom? Szolgalelkű tehetségtelen kontárt vagy épphogy ámulatba ejtő módon virtuóz zsenit? János István a Janus Pannonius-vers értelmezésekor igyekszik menteni a menthetőt: „Mikor önmagát mint imitátort 3 IANI PANNONII Opera quae manserunt omnia. Epigrammata, cd. Iulius MAYER, similia addidit Ladislaus TÖRÖK, Budapest, Balassi, 2006, 85. (28. vers, 137 Tel.) 4 HUSZTI József, Janus Pannonius, Pécs, Janus Pannonius Társaság, 1931,47. 5 JANKOVITS László, Accessus adJanum. A műértelmezés hagyományai Janus Pannonius költészetében, Budapest, Balassi, 2002,45-69.

Next

/
Oldalképek
Tartalom